Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - MŰHELY - A kultúra és az emberség biztonsága (Bálint Sándor válaszol Csapody Miklós kérdéseire)
fölmértem a lehetőségeket. Megismerkedtem Romulus Vuiával is, a kolozsvári román egyetemnek a néprajzprofesszorával, aki annak idején a budapesti egyetemnek volt a hallgatója és tökéletesen beszélt magyarul. Ő számos olyan témát vizsgált, amelyekből a magyar néprajzi kutatásnak is nagy haszna volt. A kalandos életű Nopcsa Ferenccel, ezzel az arisztokrata származású paleontológussal és néprajzi kutatóval tett közös tanulmány utakat. Ez a Nopcsa (egyébként Albániának a néprajzát írta meg, mint Vuia mesélte) igen jól tudott románul, és maga mellé vette az akkor még fiatal egyetemi hallgató Vuiát. Két hónapig együtt tanulmányozták a Retyezát havasi pásztorkodását. Végigcsinálták, mesélte Vuia, az összes életmegnyilvánulásokat, éppen mint Herrmann. Többek között, emlékszem, azt is mesélte, egyszer az egyik juhászné tejet nyújtott át nekik, de az alsószoknyáján szűrte át a csöbör tartalmát, és úgy kínálta, hogy igyanak. Persze, ők megköszönték, megitták. Semmi bajuk nem történt. Vuiával azután találkoztam akkor is, amikor Brassóba jutottam . . . Sétálok a főtéren, a Fekete templom környékén, s egy úr jön szemközt velem, de ismerős... Rámköszön, hát Vuia volt, átutazóban. Meghívott vacsorára. Ott volt egy Luisa Netoliczka nevű román népművészeti kutatónő is, aki Vuiának Kolozsváron tanársegédje volt. Netoliczka több szép publikációt bocsátott közre a szász és a román népművészet köréből. Talán volna is kéznél, amit kaptam tőle akkor. Ő is értelmesen, de grammatikai lag nem egészen kifogástalanul beszélt magyarul. De Vuia . . . mintha, mit mondjak, veled beszélgetnénk. Zentán járt gimnáziumba, bánáti román volt. Később is fönnmaradt a kapcsolat Vuiával? Igen. Váltottam vele levelet, és 1953—54-ben egy nemzetközi kutatócsere útján eljött Budapestre, aztán a pesti vendéglátóitól azt kérte, hogy szeretne meglátogatni Szegeden. Akkor hosszasan beszéltünk. Brassóban kivel találkozott még Sándor bácsi? Mikor Kolozsváron jártam és az Erdélyi Helikonnak a törzsgárdájával találkoztam, megismerkedtem egyébként azóta is jó barátommal, Domokos Pál Péterrel is. Nem tudom már, hogy kinek köszönhetem a kolozsváriak közül, aki mondta, hogy majd Brassóban járva az egyik kávéházban keressem föl a Brassói Lapoknak a délutánonként ott találkozgató gárdáját. Ott ismerkedtem meg Balogh Edgárral, Kacsó Sándorral, Abafáy Gusztávval, Szemlér Ferenccel és Venczel Józseffel, a kiváló, de sajnos alig ismert szociológussal, aki börtönt is viselt később; és Vásárhelyi Ziegler Emillel. Ha Kolozsváron főként a helikonistákkal, akkor Brassóban a marxistákkal és a népiekkel is találkoztam a Brassói Lapok körül. A szász írókkal is volt találkozása Sándor bácsinak? A klingsorosokkal, Zillichhel, Fol- berthtel, Meschendörferrel? Igen, mikor Kolozsváron jártam, éppen ott voltak a Klingsor emberei is. így Otto Folberth; de azt hiszem, Meschendörferrel is találkoztam. Igen jól tudtak magyarul. Folberth a pesti Eötvös Kollégiumnak volt tagja, jól ismerte a magyar irodalmat, tudományt, Pukánszkynak volt jó barátja... Tudod, ki volt a Pukánszky? Magyar— német, magyar—szász kapcsolatokkal foglalkozott. Na, jól összebarátkoztunk, Kolozsváron külön ültünk Folberthtel, aki kérdezte, mi az erdélyi tervem. Mondom, körutazást szeretnék csinálni, de a románok ehhez hat kiszállást engedélyeznek csak, s ehhez kell alkalmazkodnom. Mondtam neki azt is, hogy szeretnék a szász városok közül Brassóba, Nagyszebenbe, ide-oda elmenni. Akkor azt mondja, szálljak ki Medgyesen. Onnan Nagyszebenbe (ami külön vasúti jeggyel megváltható), és visszamegyek. Na, így is lett. Ott voltam nála Medgyesen két napig. De nagy élményem volt az is, hogy előtte Csiksomlyón töltöttem majd egy hetet. Folberthnél erősen meglepett és elál- mélkodtatott az a tökéletes azonosulás a szász néppel és kultúrával, amit láttam. 68
