Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Szekér Endre: A mai magyar költői nyelv új vonásai
meg. De a költői életmű egyik csúcsa — talán a világlírában egyedülállónak tekinthető — a Psyché, egy múlt század elejére helyezett, képzeletbeli költőnő életének, életművének megalkotása. Weöres szokatlannak nevezi ezt a költői leleményt, hogy valaki költői énjének megsokszorozása céljából megteremtsen egy külön világot, egy személyt, s őt egy más korba helyezze. A világirodalomból azonban példákat idéz Weöres, Pessoa négy fő — és sok mellék-énjére hivatkozik többek között. Psyché lehetővé teszi a költő számára a régies, archaizáló hang, stílus kifejezési lehetőségét. A Tarantella záróversszakában így ír: „Félre vers, tsalád, ima / Leszek sima / Czigány rima, / Gönczöm el-szakad, / Öltök másikat, / Szívem szeret / Száz ezreket, / Tsak ha éj temet / Ontom könnyemet”. E vershez még dátumot így kapcsol (1813). Elfeledett régi versformákat, régies helyesírást, idegen szókat, más stílust eleveníthetett fel Weöres Sándor. Az erotika archaizáló nyelven való megszólaltatása — nyíltan vagy rejtetten —a költői mű egyik eredetisége. „Ártalmas és tilalmas / Még tsak gondolnom is rád. / Mikor lehetek lovatskád, / Mikor lehetsz lovagotskám?” A szuverén költői világ azzal vált még teljesebbé, hogy valóságosan akkor született költeményeket is illesztett Psychéhez: Ungvárnémeti Tóth László verseit, hosszabb részt a Nárciszból. (Weöres Sándor hihetetlen fogékonyságát a régi magyar költészet elfelejtett értékei iránt a Három veréb hat szemmel című nagyszerű gyűjteménye is jelezte.) — Kál- noky László költői életművének egyik legeredetibb és legkülönlegesebb teljesítménye volt az Egy magánzó emlékirataiból. A költői önéletrajz varázsa épp stilisztikai eredetű: a látszólagos teljes pró- zaiság. A közvetlen élőbeszéd áramlása, a mondatok természetes hullámzása a Weöressel ellentétes igazi líraisággal párosul. Az emlékirat komoly, kenetteljes, régies műfaját igazi lírai szándékkal újítja meg. A líraiságot pedig egy kedvesen ömlő epikus hang formálja eredetivé. Például a hajdani angliai cserkész-élmény, az esős erdőben átélt első szerelmi kaland fejezete nem hasonlítható Weöres Psyché- jének sajátos erotikájához. „Tizen négyéves koromtól meztelen nők kezdtek látogatni éjszaka, forrók és engedékenyek. Húsz-huszonötéves, szép arcú, szép termetű nők, látszólag ivarérettek, alkalmasak a szerelemre és az anyaságra. Ismeretlen valakik valahonnan, csöppet sem hasonlók azokhoz a korombeli kislányokhoz, akikkel a házi zsúrokon, egy-egy rejtettebb szobasarok félhomályában gyors és ügyetlen csókokat váltottunk, szüntelen félve a rajtakapástól. Csak egy, de annál nagyobb fogyatékosságuk volt ezeknek az álombéli szépségeknek; ugyanis hiába kerestem testük megfelelő helyén azt, amit Villon olyan csodaszépen írt körül: a szerelem házát a kis kert közepén. Nyoma sem volt se a kis kertnek, se a házikónak ...” Kálnoky László a fenti részletben is az erotikus álom hajdani kamaszkori pillanatait tudja olyan természetes közvetlenséggel és némi kis öniróniával felidézni, amely stiláris tekintetben is eredeti. Talán itt hivatkozhatunk a magyar lírában jelentkező nagymérvű játékosságra. Szathmári István a magyar költői nyelvről írt tanulmányában foglalkozik a hangokkal, a szavakkal, a szintagmákkal, a mondattal való játékkal. A gyerekek által kedvelt szójátékok, játékos nyelvi ötletek (nem tekinthetők leegyszerűsítve, leértékelve „gyermekverseknek” közül hadd idézzünk néhányat! „Szil, / szál, /szalmaszál! / Merre jár a Pál! (Tamkó Sirató Károly) — „Csak füvön élt a kis zebra, / de most rákapott a zabra; / végül is elvitték Szobra, / ott oktatják szebbre-jobbra.” (Devecseri Gábor) — „Az almaszósz az almaszósz, / ne hajíts bele galacsint, / mert arra int a vén kalóz: / jöhet utána palacsint’ (Veress Miklós) — „Az ág finognak / nugy szuj az agy fél / ár a kokosnak / kelhalni az incért.” (Gyurkovics Tibor). Az utóbbi idézet az elcsúsztatott, odébbhelyezett mássalhangzókkal ér el szellemes, különös hatást. Ide áll közel Weöres Sándor híres Barbár dala (képzelt eredeti és képzelt fordítás). Az első sor halandzsa eredeti szövege és fordítása: „Dzsá gulbe rár kicsere” — Szél völgye farkas fészke. Kálnoky László Shakespeare királydrámáit „toldotta” meg eggyel, a XIX. Henrikkel, melynek nagy monológjában a halandzsa tökéletesedett, mert az egyéni szóalkotások mellett a konkrét jelentéssel bíró szavak és az indulatszók szerepelnek, így keltve olyan hatást, mintha ez „értelmes szöveg” lenne. „A Vérgo- nyasztón? Ó, süh! Pém! Piha / Szotykon vatyorgó páhás veckelem! / Süly rá, ki vity-váty cselkesek közin / enhorja ellen ily pórén pocáz!” A költők nyelvi játékai régebben Kosztolányi, újabban Weöres Sándor hatására nagymértékben elszaporodtak. Nagy Gáspár Variációk című versét zárthelyi dolgozatnak tekinti W. S. azaz Weöres Sándor tanár úr részére. A harmadik versszak kettős változata így hangzik: „kés a nyár / vér a tenger / füst a hegy / kín az ember.” — „kész a nyár / vár a tenger / fest a hegy / kan az ember.” Pintér Lajos a Játékozlásaim című versében a fosztóképző alakjaitól indul el, és jut el a szóig, a hasonló hangzást megtartva: ,,-talan / -télén / talán / télen / téli lét / téli élet / létité- let” . . . Napjainkban a különböző műfaji formák nyelvi eszközeit használja fel a költő. Egyrészt a dokumentumelemeket hangsúlyozza, másrészt a líraiságot fejezi ki másféleképpen. Már József Attila összegezte 88
