Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Kiss Dénes: Óhajtás, sóhajtás - szó-hajtás
mád népek. S ha elvették az övüket, akkor legalábbis fegyvertelenek — ha nem mezítelenek! — voltak. Összefoglalva: ha valakinek elvették az övét — már nem övezte név, hír stb., — s pálcát törtek fölötte — a nyilát! — , akkor nemcsak az övét vették el, nemcsak azt veszítette el, hanem együtt az ÖVÉIT!... Ha ez így kockázatos feltételezés és teljesen alaptalan ... akkor is igen szép és érdekes szavunk az öv, öve, övé. Hiszen melyik nyelven lehet az egyes- és többesszám birtokváltozásait ilyen tömören kifejteni: övé, övéi, övéiéi, övékéi, övékéiéié... Vagyis az övén „voltak” az övéiéiéiéiéiéié ... Rangjelzések, totemjelek, orvosságos zacskók, nemének, törzsének jelei, harci ékeinek egy része, fegyverei, valamint a rokonságra utaló jelvények, díszítések. Minden, amit valamilyen szempontból BIRTOKOLT. (Ma is a rangjelzések letépésével jár a lefokozás.) Ismert a „felövezték" kifejezés, ami vezéreknél, királyoknál, uralkodóknál egyet jelentett a „felékesítették” szó jelentésével. Amikor e kifejezés kialakult, aligha lehetett a személyes holmikon, fegyvereken és e jelképeken túl más személyi „vagyona”, birtoka a harcosnak, s ezek jelezték hatalmát, rangját, hovatartozását. Izgalmas feladat lenne lefordítani néhány európai nyelvre a következő mondatot: „A mieinkéi a tjeitekéivel elvetethettették az övéikéiéit.” ... „Lóhalálában jöttem”, mondjuk, amikor futva, sietve, gyorsan érkeztünk valahova. Akkor is így mondjuk, ha vonaton, gépkocsin vagy gyalog jövünk. A kifejezéssel azt a rendkívüli gyorsaságot és szokatlan sietséget akarjuk érzékeltetni, amire ritkán van szükség. Ezzel azt mondjuk: sebesen, sebtiben jöttünk vagy mentünk, olyan gyorsan, ahogy csak bírtunk. íme a másik szó: sebesség. A szótő a „seb” szavunk. Ugyanígy megtalálható a „seb” a sebtiben, sebbel-lobbal, sebesen, valamint a sebességgel stb. szavainkban is, amelyek megintcsak a gyorsaságra, sietségre utalnak. Ebben az esetben sem véletlen a „seb” jelenléte. Hamar hozzá is teszem, anélkül, hogy elhamarkodnám a dolgot, nagyonis törvényszerű — logikai! — összefüggés van az alaki egyezés és a jelentéstartalmi egyezés között. (A kígyó is igen sebesen — hamar! — mar és ejt sebet!) Nézzük csak, ha nem siettem, akkor nem mondom, hogy lóhalálában futottam. Tehát a „lóhalál” a lehető legnagyobb sebességet jelenti, pontosan utal a réges-régi jelentésre, amikoris a ló belepusztult a nagy vágtába, a nagy sebességbe! Itt is kétszeres a jelentés: mert a gyors futásba, az erőltetésbe, a kíméletlen hajtásba döglött bele a ló. A nagy sebesség pedig előbb sok sebet jelentett! A hamaros, hamar ló martja kimarjuk, fölmarjult, seb-túrzásos, túrós lett a háta. (A közös lónak is azért túrós a háta, mert a sok gazda között elvész szegény paripa, senki se törődik vele, azzal se, ha feltörődik a háta és kisebesedik, túrós lesz!) Ha bármilyen gyorsabb folyón áradás, örvénylés történik — akár Maros, akár a Sebes-Körös, akár a Túr stb. — turzások keletkeznek, göndör s fehér hullámok a tajték taraján, tetején ... Természetesen más folyókon is, sőt, a viharos Balatonon is. Térjünk vissza a lóhoz: ha gyorsan fut, „hamarosan”, akkor kimarjul, fölmarjul a martja, a háta, de kisebesedik a gyorsaságtól, az erőfeszítéstől a lába is. Majd ha mindezek ellenére még jobban hajszolják, mind nagyobb sebességre ösztökélik, akkor mind több lesz rajta fönt is lent is a SEB. Méghozzá a seb-lobos, lázas seb, tehát mind a kétféle SEBESSÉG fokozódik s emiatt következik be a lóhalál! A sebek száma, nagysága, lobossága, turzása, marjulása mutatja a rendkívüli erőfeszítést, a végső teljesítményt, amire ereje teljes megfeszítésével képes az állat. Mindezek után nyugodtan föltételezhetjük, hogy a lóhalálában kifejezést a lovas népek találták ki! Ugyanis az EMBER először a LÓ HÁTÁN volt RÉSZTVEVŐJE a SEBESSÉGNEK, a NAGY GYORSASÁGNAK! Addig csak látta a madarakon, a futó vad esetében; s az ember futása, gyorsasága ezekhez képest kis sebességű volt! Ezt 83
