Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Szabó László: Erdei Ferenc társadalomszemlélete

Erdei Ferenc az 1930—40-es években megjelent munkáiban olyan tudományosan megalapozott társadalomképet hagyott ránk, amely nemcsak több tudományág szemléletére hatott serkentőleg, hanem a gyakorlati politikának is mindannyiszor mintául szolgálhatnak elemzésének módszerei. Közhelyszerűen hat, de igaz: Erdei a jelenben a múltat és a jövőt is együtt látta; a jövőbe nem vágyait, de a szükséges tennivalókat vetítette; a tennivalók módját pedig a múlt még ható tényezőihez s a jelen valóságához igazította. Feláldozta az ideálisát a reálisért, de csak az előre mutató tendenciák kibontakoztatásáért kötött kompromisszumot. Életművének éppen ez ad örökérvé- nyűséget, s ezért tudjuk maradéktalanul ma is vállalni.

Csak egy példát arra, hogy mire gondolok.

A szövetkezeteket — akár mint tulajdonformát, akár mint termelési és értékesítési szervezetet — már a harmincas években a parasztság felemelése eszközének tekintette. Szobájában Magyarország eltérő társadalmi fejlődésű területeit térképen körvonalazta, s mindenik vidékre eltérő típusú szövetkezetét, szervezési módszert dolgozott ki, hogy a hagyományokhoz, a társadalom szerkezetéhez igazodva a legkisebb anyagi, erkölcsi és emberi károsodás nélkül szerveződjenek majd egyszer a szövetkezetek. Tudjuk, a szövetkezetesítés nem így ment végbe. Durva politikai közbeavatkozás nyomán válság, anyagi kár, s emberi sérülések keletkeztek. Erdei hiába képezte ki a földminősítőket külön tanfolyamon, s azok hiába végezték el szakszerűen a tagosítás előtti felmérést. Beavatkoztak a munkába, átrajzolták a térképeket, semmivé tették az emberi módszereket. Erdei ezidőtt földművelésügyi miniszter. Vállalja minden kellemetlenségével együtt a kollektivizálást, módszereinek eltiprását a mégis menthetőért. Testével védelmezve a védendőt, felfogva a csapásokat. Ne gondolkozzunk azon, hogy mi lett volna, ha nem ő áll mégis ott. De tanuljunk tőle hitet és emberséget. S vegyük észre: mai mezőgazdaságunk eredményei az ő gyakorlati és tudatformáló elméleti munkásságának köszönhetik jó eredményeit.

Erdei Ferenc társadalomszemléletét paraszti származásán kívül politikusi szerep- vállalása és jogi, szociológiai, közgazdasági képzettsége határozta meg. A politikusi léte saját bevallása szerint is paraszt mivoltának felismeréséből, az ezen való társadalmi méretű változtatás szándékából fakadt. Jogi, szociológiai és közgazdasági képzettsége viszont társadalmi szemléletének lényegét adja, s egyben igen jól segíti politikai tevékenységét. A magyar társadalom mindenkori szerkezetét ugyanis szociológiai pontossággal úgy elemezte, hogy a társadalmi szerkezet lényegét a társadalom mindenkori munkavégző képességével mérte, azonosította. Úgy tekintette az egyes társadalmakat, mint elsősorban termelésre, munkavégzésre berendezkedett vagy ezt csupán elemeiben biztosító szerkezeteket. Amelyik társadalom alkalmatlan a termelő- tevékenység korszerű megvalósítására, az negatív előjelű, azt politikailag támadni kell, s át kell alakítani. Ez a marxi—lenini gondolat sajátos értelmezése, kifejtése Erdei Ferencnél. Az 1848 előtti magyar rendi társadalmat e közgazdasági nézőpontból így értékeli: „A mi rendi társadalmunk nem volt kiképzett és tagozott munkaszervezet, mint a megelőző korszakok nyugati rendi társadalma. Tehát nem olyan általános munkaszervezet volt, amelyben egy magas tekintélyű úri rend vezetése alatt polgárság, hivatalnokréteg és a parasztság szakszerű munkája folyt e különböző munkáknak megfelelő és folyamatosan kiképzett társadalmi formák, módszerek között. A mi rendiségünk egyszerűen uralmi rendszer volt. Felül az uralkodó nemesség, egyúttal ténylegesen társadalomvezető és adminisztráló hivatalnokréteg is, a másik oldalon pedig kihasznált és leszorított dolgozó parasztság.” (Erdei F., 1943. 16.). Ez a társadalmi szerkezet lényegében megmaradt egészen a második világháborúig, s csupán annyi változás figyelhető meg, véli Erdei, hogy a középosztály, azaz a polgárság

32