Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Szilágyi Miklós: Erdei Ferenc parasztság-koncepciója és aktuális néprajzi feladataink
Az alábbi két tanulmány a nagykőrösi Erdei Ferenc-emlék- ülésen hangzott el, 1980. október 17-én. (A szerk.) SZILÁGYI MIKLÓS ERDEI FERENC PARASZTSÁG-KONCEPCIÓJA ÉS AKTUÁLIS NÉPRAJZI FELADATAINK Akik nyomon követték az elmúlt években örvendetesen megélénkült tudomány- történeti, eszmetörténeti kutatásokat, s ezen belül az Erdei Ferenc hagyatékának gondozásával foglalkozók, legfőbb gondolatai genezisének felvázolását vállalók számunkra is irányt mutató eredményeit is valamelyest ismerik, legelőször is azt fedezhették fel, hogy ezek a kutatások nem csupán biográfia értékűek, sokkal inkább napi aktualitásé tudományos feladatainkhoz keresik az eligazítást. Amikor tehát Erdeire emlékezünk, ha születésének 70. évfordulója is az emlékezés oka, természetesen mi sem tehetjük ezt a kötelező kegyeleti gesztus elfogódottan tiszteletteljes hangján. Ha így emlékeznénk, magával a gesztussal sértenénk meg Erdei életművének leglényegét. Azt a politikusi alkata motiválta szándékát, hogy a leírt gondolat értelmét társadalmi hasznosságán, a progresszió ható tényezőjévé válásán lehessen mérni, s kellene mindig is megmérni. Magától értetődőnek tartjuk (bizonyítékként elegendő megnézni a legfrissebb agrártörténeti, településföldrajzi és néprajzi tanulmányok irodalomjegyzékét), hogy Erdei fontos gondolatai folyamatosan jelen vannak kutatásainkban — vagyis vitathatatlanul „ható tényezők” ma is. Ha pedig így van, az emlékezés alkalma — ugyancsak természetesen — a néprajzi kutatások néhány aktuális feladatára-gondjára eszméltet, nem csupán Erdei Ferenc korszakos jelentőségű gondolatainak elemzését indukálja. Néprajzi feladatainkra, ami azért is különösen aktuális, tovább nem halasztható, mert a szociológus Erdei és a néprajz kutatói között korántsem volt folyamatos a tudományos kommunikáció, akkor, amikor erre még lehetőség lett volna. Jóllehet maga számontartotta, értékelte, tanya- és mezőváros-koncepciójának kiformálódásában fundamentális jelentőségűnek ítélte a kortárs néprajzi eredményeket, elsősorban Györffy István nagyvonalúan felvázolt elképzelését a nomád hagyatékként értelmezett állatteleltető ólaskert, majd szállás földművelő tanyává fejlődéséről! A folyamatos „visszacsatolás” maradt el. Úgy tűnik, mintha a Györffy felvázolta tanya-genezis évtizedek során kiformálódott agrártörténeti és agráretnográfiai kritikája — lényegét illetően mindenképpen jogos kritikája — megokolatlanul rávetült volna az Erdei-féle koncepcióra, s mert a kiinduló tétel, a fundamentum, nem bizonyult maradandó érvényűnek, némi óvatossággal kezeltetett a szociológiai tartalmú „építmény” is. A folyamatos kommunikáció és a visszacsatolás hiányának lehet azonban más, mélyebb oka is. Erdeinek észrevehetően, hangsúlyosan más volt a néprajzról kialakult értékrendje, mint a mindenkori belső szakmai értékrend. Részletes elemzés helyett — amire most nincsen mód —hadd hivatkozzam a Magyar paraszttársadalom c. kötetnek az anyag és a módszer kérdéseit összegző megjegyzéseire: „Öt szerző van irodalmunkban, aki lényegeset tud mondani a paraszttársadalmi világ titkairól és sajátságosán mind az öt író, akkor is, ha néprajzi vagy lélektani, vagy szociológiai fogalmazást és módszereket vesz segítségül. Móricz Zsigmond, Györffy István, Kiss Lajos, Veres Péter 28
