Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Papp Zsolt: Erdei Ferenc indulása

dás. Megvan a műfaj (még ha tökéletesítendő is): településrajz, szociográfia. Keresve a metódust: logikai-deduktfv és empirikus-induktív elemzésmódok keverednek. Erősödő érdeklődés a tudományelméleti kérdések iránt. Véli: a gazdasági értékek fölött abszolút értékek állanak. A tanya a falu és a farm fölé kerül: a priori értékesebb. Izgatja: társadalomelmélet, módszertan, társadalomlélektan, közgazdaságtan. Huszonkét éves.

1934: megjelenik a „Makói parasztság társadalom rajza”. Maradandó s felerősödő vezérmotívumok: 1. a mezővárosnak, 2. a város és vidéke együvétartozásának preferálása. Huszár: a tanulmány a tehetség és elkötelezettség dokumentuma. Benne: lenyűgöző lényeglátó készség és fogalmi kultúra, egyben csapongó meditációk. Konkrét és történeti fogalomelemzések, egyben adatfelvételek, interjúk hiánya. Funkcionális elemzésigény, egyben élettapasztalatok nem indokolt túlterjesztése, túláltalá- nosítása. Bárhogy is: kitapinthatok a letisztulások, az „elemző megélések” a parasztság metamorfózisának ábrázolásában.

Kitérők, vízválasztók, disputák — indítja Huszár Tibor a kötet egyik legizgalmasabb fejezetét. 1934—35: Bibó István, az egyetemi társ, Bécsben, Genfben, Párizsban. Erdei nyári mezőgazdasági munkán. Az időszak: a baloldali értelmiség megtorpanásának időszaka. A háttér eszme-, értelmiség- és politika-történettel bővül. A téma: a megegyezés-képtelen társadalomban a felülről áhított-indukált megegyezés keresése. Időszak, amelyben a baloldali alternatívát elerőtlenítendő, a kormánypártot erősítendő, kezdeményezően lép fel — mások mellett — Kozma Miklós (az MTI vezérigazgatója, több éven át a Magyar Rádió irányítója). A meglevő pártok nem engedik be a fiatal feltörekvőket — kik kivált az agrárkérdés megoldatlanságától mobilizáitatnak —, s így azok új párt alakításába lesznek taszítva. így Kozma. Ez megakadályozandó: inkább engedjük sorainkba őket. Ami persze e térségben lelkiismereti-morális kérdés. A címzettek részéről. Bárhogy is, 1935: előtérben Gömbös Gyula 95 pontja, „reform- programja”. Puskalövésnyi távolságból kiáltásnyi távolságok lesznek (Németh László). Konszenzuális, közeledő mozgások indulnak be.

Kozma Miklós — időközben a második Gömbös-kormánynak rövid ideig belügyminisztere — közvetít. Bajcsy-Zsilinszky felé, Gömbös felé, Szekfű felé. 1. Ősmagyar tehetségeket — amint Adyval történt — nem lehet engedni áttolni az ellentáborba. 2. Megakadályozandó, hogy a Lipótváros, a baloldali sajtó és a szabadkőművesség ráfeküdjön minden tehetségre. 3. Úgy kell őket befolyásolni, hogy ne Vegyék észre. 4. Ne tudjanak megélni, csak ha a pénzadók szájaíze szerint írnak. így lett mikrofonképes 1934 őszére az egész „gyanús irodalom”. Sőt: Szekfű már 1928-ban vitát kezd a Magyar Szemle fórumán, 1929 júniusában a faluproblémával foglalkozó írást bocsát be a lapba — melynek szerkesztő bizottsági elnöke Gróf Bethlen István, választmányi tagjai között ott Chorin Ferenc és Eckhardt Sándor, Hóman Bálint és Imrédy Béla, báró Kornfeld Móric és Weis István, és 1930 márciusában cikket ír „Az ifjúság társadalomszemlélete” címmel az egyetemet végzett fiatalság gombamódra szaporodó egyesületeiről, új ideákat követő új nemzedéki struktúrájáról. Majd— megnyitja előttük a Magyar Szemlét. Okok? „Érintkezési pontokat kell keresni” — mondja Huszár. Szekfű szerint közvetíteni kell az ifjúság követeléseit. Nem vér, nem forradalom, hanem a „konzervatív reform” organikus átalakulása kívánatos. Szembefordul azzal a pozícióval, amely „rosszul felfogott önfenntartási ösztönből” „elutasította magától a más árnyalatú evolúciót”, a más színezetű fiatalságot. Hogy ezek aztán kielégítetlenül fel is halmozódtak a kapuk előtt. Azonnal kommunistának aposztrofálva mind az ókonzervatívoktól, mind a szélsőjobboldal exponenseitől (tehát különböző oldalakról). Szekfű: el kell mindenkit fogadni, aki bizonyos alapok veszélyeztetése nélkül elfogadható. Férjenek fel mind a szekérre. „Európai kultúrát akarnak, nem turáni szlávot.”

23