Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Féja Géza: Kossuth Lajos és a kiegyezés (Részlet Az igazi Kossuth Lajos című tanulmányból)
ország erőtlen ország;és keresztülvitték, hogy az állam nyelvévé nem a nemzeti,hanem a latin nyelv avattassák fel, őseink századokon át elhanyagolták nemzetiségi érdekeinket, midőn azokat általánosítani könnyű lett volt volna anélkül, hogy csak resensussal is találkoznék; e mulasztást most már helyrehozni lehetetlen. Arra már gondolni sem lehet, gondolni sem kell, hogy a nemzet akár kormányhatalommal, akár törvénnyel álljon közbe az oláh pap mérges csókja s azon magyarok közé, kik attól a méregtől még csak annyira sem szabadkoznak, mint az ökör a nem mérges békarokkától” .. . A XIX. században azután jelentkeznie kellett a régi bűn, a régi „elhanyagolás” vészes következményének, melyet Kossuth „nemzeti elmállásnak” nevezett. Ám a magyar uralkodó rétegek és rendszerek nem valóságban gondolkoztak, hanem formákban; létük biztosítékát nem a nemzet tényleges megtartó erejében szemlélték, hanem a kormány s a közigazgatás imperativ erejében és külső látszatokban. Az imperialista ábránd megszállotta és félrevezette az uralkodó rétegeket, az áldozat pedig a XX. század elején a történelmi Magyarország lett, melynek szétdarabolását ugyancsak megjósolta Kossuth Lajos. A hetvenes évek végén elháríthatatlanná vált az orosz—török konfliktus; Ausztria ezt az alkalmat is imperialista szerepének terjesztésére használta: bevonult Boszniába, kibékíthetlen ellentétbe került a délszlávokkal, s ebbe a tragikus ellentétbe Magyarországot is magával rántotta. Andrássy Gyula gróf, a közös külügyminiszter ismét a monarchia érdekeit képviselte, nem pedig a maga közösségéé. Minden oldalról ellenségeinkké tettük a kis nemzeteket, elszigeteltük magunkat, s elszigeteltségünkben a folyton erősödő német nagyhatalom járszalagjára kerültünk. Ebben az időben mondotta Kossuth Peyramontnak, a francia Soleil munkatársának: „E szerencsétlen ország egynéhány évig még Németország szárnyai alatt tovább fog vegetálni s tisztán ezen hatalom előnyére harcolni” . . . Kossuth idejekorán megbélyegezte Tisza Kálmán végzetes szerepét is. Tisza Kálmán az ellenzék oldalán kezdette pályafutását, de erejét minden alkalommal az ellenzék megbontására és gyengítésére használta. Sokkal tervszerűbben rontotta az ellenzék radikális szárnyának a hitelét, mint a kormányét, végül pedig egész politikai erejét a 67-es rendszer megerősítésére és a függetlenségi párt kompromittálására használta. Ő alatta hatalmasodott el szemérmetlenül a közéleti korrupció, ő süllyesztette a kormányrendszert teljes mértékben osztályérdekek szolgálatába. O adta a közigazgatás és részben a bürokrácia irányítását is a teremtő szerepre immár teljességgel képtelen dzsentri kezébe. Ő süllyesztette a magyar politikát teljes mértékben a Habsburg- érdekek függvényévé. Ő törte meg a magyar önkormányzat utolsó várait, — lefelé karakán szolgabíró volt, Bécs felé pedig hajlékony gerincű lakáj. Deák Ferenc a kiegyezésben ideiglenes alapot szemlélt, melyet a nemzet továbbfejleszthet, melynek kereteit állandó erőfeszítéssel tágíthatja, sőt: alkalomadtán szét is vetheti,és kedvezőbbet teremthet helyébe. Tisza Kálmán azonban beérte a 67-es „alappal”, nem is gondolt a fejlesztésére, hanem hozzátöppesztette a nemzet történelmi törekvéseit. Távolról sem Deák Ferenc reménységeit váltotta valóra, hanem Deák letörtségének, kényszerű megalkuvásának az „eredményeit” ültette oltárra. Nem a nemzet virtuális élményeihez és géniuszához ragaszkodott, hanem szomorú politikai apályának a sekélységéhez. A féleredmények, a csonka életérzés megrögzött bajvívói voltak a Tiszák, a magyar politikai dekadencia nagyszabású megtestesítői, bomló politikai építmények mindenre elszánt testőrei. Azt írja erről a korszakról egy függetlenségi vezérember: „A kiegyezés fönntartására a többségnek bármi utakon való megnyerése szükséges. Vasúti és egyéb vállalatok engedélyezése, melyek két-három kézen túladván egyesek mohó nyereményei mellett az államra elviselhetetlen terheket hárítottak. Egyszóval máról holnapra meggazdagodás 21
