Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - MŰHELY - Móser Zoltán: „Egy dalt zöngicsél” (József Attila dalairól és „dallamairól”)
HŰHELY MÓSER ZOLTÁN „EGY DALT ZÖNGICSÉL"* József Attila dalairól és „dallamairól”* 1. „A kis kölyök, ki voltam, ma is él de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél s a felnőttet a bánat fojtogatja; s ügyel, hogy el ne szálljon a kalapja.” — olvasom, olvassuk a KIRAKJÁK A FÁT című vers bánatos vallomását. De ahogy mondom, mondjuk, e „titkos bánatot”, a remegést, a fojtogató félelmet, a keménységet egy pillanatra valami váratlan lágyság oldja fel. Szinte mértani pontossággal, a vers aranymetszetében egy maréknyi örömöt hint felénk a költő, s hisszük, hogy „nem könnyezik” s talán látjuk is, halljuk is, hogy „egy dalt zöngicsél.” Itt Ignotus egyik figyelmeztetése jut eszünkbe, aki szerint József Attila verssorai életrajzilag hitelesek. Ha azt írja a költő, hogy éjjel, mikor hazafelé ment szellőzködő lágy meleg volt, s tapsikoltak a jázminok, akkor higgyük ezt el, mert biztos, hogy így volt. S e vers olvastán pedig higgyük el, hogy a végső leltárt és számvetést készítő József Attilában megszólalt akkor és ott egy dal. S most, hogy egy kérdést teszünk fel, amelyre ugyan nem tudunk válaszolni — hogy minő dalt mondott, zöngicsélt is magában a költő? —, érkeztünk el mondandónk elejére: a dal — a népdal, a műdal, a zsoltárok — és József Attila kapcsolatához. József Attila dalairól és „dallamairól” szeretnénk szólni. Amikor először megpróbáltam tisztázni, s egy baráti biztatásra le is írtam, azt, ameddig magam és mások segítségével eljutottam, azután kezdtem egy alaposabb átnézéshez. Sorra vettem József Attila verseit, miközben arra figyeltem — csupán csak arra —, hogy melyiknek van zenéje, „nótája”. S ha van, akkor miféle lehet, s lehetett-e kottája?! Amit a végső összegezés — sőt a többféle összevetés — kínált, igen meglepő volt. Nem is gondoltam, nem is hittem volna — mondtam többször — is, hogy ez s ez a vers DAL; hogy az ÓDA Mellékdalának miért is ez a címe, (s különös szépségére is ekkor kaptam feleletet); hogy ennyi — talán rengeteget is mondhatnék! — DÁL született József Attila fejében, szívében; hogy ezek száma s aránya hogy felduzzadt az 1928-as és az 1932-es évben; hogy az 1932-es KÜLVÁROSI ÉJ című kötetnek miért is az a címe, és miért nem ez a MEDVETÁNC; hogy az utolsó éveiben hogyan tűnik el a DAL, s az utolsó évében csak egyetlen egy születik!. . . Miért? Miért is?! Mind megannyi izgalmas kérdés, talány, amelyből most egy keveset szeretnénk átnyújtani. A jegyzetek átnézése után az tűnt elő, hogy József Attila versei között milyen sok elénekelhető valamilyen ismert — vagy kevésbé ismert — népdalra. Ez aztán gyanút ébresztett bennem: hátha valamilyen hasonló — hasonló ritmusú, megegyező ütemű — népdal rejtezik titkon mögötte. Hogy hol s merre felé keresgéltem, mire, meddig jutottam, azt írnám le a következőkben. 2. Kezdjük a példák sorát a MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES cí mű verssel, aminek népdal párhuzamára Szabolcsi Bence mutatott rá egyik tanulmányában. A vers egy nyugati eredetű ugrós- tánc, a volta-gagliarda ütemezését és ritmusát mutatja, amit a legtöbben a KIS KACSA FÜRDIK . . . kezdetű gyermekjátékból ismerünk. De ugyanezt a gagliarda-formát őrzi Kecskeméti Vég Mihály híres, 55. ZSOLTÁR-a (Mikoron Dávid nagy búsultában . . . ), valamint az ELMENT A KÉT LÁNY VIRÁGOT SZEDNI és a GYÚJTOTTAM GYERTYÁT A VŐLEGÉNYNEK kezdetű két lakodalmi szokásdal. Ez utóbbi, lakodalmi menyasszonyfektető gyertyástánc, a nyugati palócság körében még ma is él „A tánc zenéje, jellegzetes kísérődallamai — írja Martin György néptánckutató —, és koreográfiái sajátosságai (kötött, vonuló, ünnepélyes párostánc, vagy kígyózó labirintusforma), a gyertyahasználat módja egyrészt régi (18. század előtti) nyugat-európai táncdivatok hatására utalnak. Másrészt szimbolikus jelentésével az ősi avató-tisztító szertartások és termékenységvarázslási rítusok körébe is * A Magyar Rádió Népdal-hetén, 1980. november közepén elhangzott előadás kibővített változata. 59
