Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Féja Géza: Kossuth Lajos és a kiegyezés (Részlet Az igazi Kossuth Lajos című tanulmányból)

ségek s az önálló életre jogosult osztrák tartományok jogos követelései mellé, míg nem késő. Ez az intelme azonban éppen olyan süket fülekre talált, mint üzenetei általában. A kiegyezés nemzedéke társadalmi imperializmusának biztosítása fejében eladta Duna- völgyi szerepünket. A magyarság Duna-völgyi szerepe ugyanis az lett volna, hogy az emberi fejlődés élére álljon, s e táj népeinek felszabadulását vezérelje. így biztosíthatta volna történelmi hivatásának csorbítatlanságát. Vezető rétegeink azonban imperializmusra építették sokat hangoztatott „elsőszülöttségi jussunkat”, nem is csak nemzetiségi elnyomásra, hanem társadalmi imperializmusra. Társadalmi imperializmu- musuk ellenünk ingerelte a Kárpát-medence népeit, s ezek a népek természetesen állandóan Európához fellebbeztek, és nemzetiségi elnyomásnak panaszolták a társadalmi imperializmust is. Európa azt hitte, hogy „fel akarjuk falni” a Kárpát-medence népeit, holott egyiket se olvasztottuk magunkba, megőrizhették népi egyéniségüket és anyanyelvűket, csupán vezető rétegeink társadalmi nyomását kellett elszenvedniök éppen úgy, mint a magyar népi tömegeknek. A hatvanhetes nemzedék tévútra siklatta, eredeti természetéből kiforgatta a magyar hivatást, és miközben nyugodtan gyakorolta ezt a hetediziglen bűnhődő történelmi vétket, azt a Kossuth Lajost bélyegezte ábrándozónak, aki ezen a téren is a politikai valószerú'séget képviselte. Ám a fáradt társadalmi rétegek valószerű történelmi hivatásvállalása helyett csupán a közösségben élő természetes politikai hajlamok eltorzítására képesek.

Kossuth a kiegyezés politikájának nemcsak messzire nyúló hatásait látta, hanem közvetlen társadalmi következményeit is. A társadalmi romlás kútfejét a kiegyezés korában rendszeresedet „hivatalosztogató kormány-patronage mértéktelen kiterjesztésében” szemlélte. Előre látta, hogy a kormány hivatalokat osztogató szerepe egykettőre a politikai pártállás javadalmazásává fajul, üzletté alacsonyítja a közéletet, és megrontja a nemzet jellemét. A 48-as törvények nem akarták a kormány adminisztratív hatalmát növelni, hanem több hatalmat adtak neki az ország függetlenségének megóvására, az adminisztrációt ezentúl is az önkormányzatokra bízták. A kiegyezés azonban lehetetlenné tette, hogy a kormány kifelé komoly erőt gyakoroljon, s ezért kárpótlásul egyre mértéktelenebb adminisztratív hatalmat adott a kezébe. A kormányzat adminisztratív hatalmának a növelése természetesen az önkormányzatok szerepének a rovására ment, és az önkormányzatok életét lassanként szánalmas paródiává süllyesztette. A függetlenség feladása tehát szükségszerűen tévútra vezette a kormányzatot: a belső despotizmus hínárjába, lassanként mindenki a kormánytól függött, s lelki függetlenségét föladva szolgává alacsonyodott. Az egyéni és a társadalmi függetlenség megtörésére volt szükség, hogy politikai-függetlenségi hajlamaink elsorvadjanak, és a 67-es rendszer s a Habsburgok belső biztonságot élvezhessenek.

Az önkormányzat legtermőbb eredménye az egészséges társadalmi kiválasztódás. Az önkormányzat nagyszerű szűrőrendszer, mely a legjobbakat bocsájtja az országos politika porondjára. 1848—49-es szabadságharcunk minden szép teljesítménye azoknak a férfiaknak a nevéhez fűződik, akiket az önkormányzatok neveltek a nemzetnek. Ha azonban a kormányzat osztja az állásokat, akkor vége a természetes és egészséges társadalmi kiválasztódásnak, és olyan bürokrácia alakul, mely független a közösségtől, a kormánypolitika vak eszköze, egyben pedig öncélú szervezet, tehát mindenképpen konok gátat épít az értékek szabad s természetes kiválasztódásának a folyamata elé. Kossuth Lajos ennyire mélyen belelátott a kiegyezés társadalmi genezisébe, melynek tragikumát a honi fáradt lelkek nem vették észre. Ám a nagy fáradhatatlan messziről is jobban látta, hogy mi megy végbe szervezetünkben.

Kossuth azt is észrevette, hogy a kormány a kiegyezéstől kezdve következetesen vakvágányra siklasztja az egyesülési jogot, mert saját elhatározásától teszi függővé, tehát a közigazgatási önkormányzat tönkresilányítása után végzetesen eltorlaszolja

13