Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 3. szám - Tóth László: Bartók Béla

magyar sorsra döbbentette rá. Bartók muzsikája sem futó hangulat, hanem ősi gyökerű, elementáris erejű, csodálatos zengésű hitvallás.

Ady költészete a Bartók muzsikája mindenestől magyar, mert minden nagy és igaz művészet nemzeti. Nemzeti talajból nőtt alkotásaik jelentősége nemzetközi. Adyt mindennap más nyelvre fordítják, Bartók muzsikája meghódította Európát és Amerikát.

*

„Bartók művészete: teljes egység, nagy formaművészet és elsősorban mindezt szülő erkölcsi erő, a rohanó kor lelkének ihletett megérzésével és a készülő idők prófétikus előrejelzésével.” Molnár Antal e híven jellemző sorai érdeme és jelentősége szerint, szakszerűen méltatják Bartókot. Szakszerűségtől függetlenül mélységes hittel fűzök hozzá néhány sort.

Bartók pihenést nem ismerő zsenijének utolsó alkotásai a III. és IV. vonósnégyes beethoveni magaslatra értek föl. Utóbbinak zárótétele, mint az első vonósnégyesének is, Kodály szerint az élethez való visszatérést jelenti. Bartók művészete kiteljesedett, boldog harmóniát zeng.

Ady megérezte a tragikus összeomlást, Bartók utolsó ópuszának meleg színeiben talán feltámadásunk reménysége tör utat. S ha arra gondolunk, hogy a Sinfonia Eroica tíz esztendővel megelőzte a német nemzet felébredését, Bartók művészetében a nemzet elpusztíthatatlan őserejét és annak elkövetkezendő diadalát üdvözölhetjük.

Jegyzet

Tóth László cikke a Kecskeméti Lapok 1929. március 31-i, vasárnapi számában jelent meg. A jeles, haladó szellemű nyomdász, kiadó, sakk-szakember, aki később Kecskemét polgármestere, majd tanácselnökhelyettese volt, elsősorban az irodalom pártolásával írta be nevét a magyar művelődéstörténetbe. Napvilágra segítette Németh László Tanú-ját, Veres Péter munkáit, kapcsolatban volt József Attilával, Móricz Zsigmonddal. Bartók Béláról írott cikke mintegy előhang volt a nagy zeneszerző és zongora- művész 1929. április 3-án tartott kecskeméti hangversenyéhez. A cikk arról tanúskodik, hogy Tóth László hallatlanul korszerű, friss tájékozottsággal és sokoldalú tájékozódással nyúlt témájához. Zenei szempontból talán legerősebben Molnár Antal írásainak visszhangját hallhatjuk ki sorai közül, túl a meghatározott idézeten is. Tóth László ma is érdekes, figyelemre méltó gondolatokat vet fel írásában, ez indokolja az újra-közlést. i

„. . . a múlt héten Máramarosban voltam . . .”

(1913. márc. 31.)

75