Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - Pörös Géza: Példa és megváltás (Jegyzetek a bartóki módszer filmművészeti vonatkozásairól)
„kommentárja”afilm történésének,az ígyjöttem-ben már egyértelműen kritikus hangsúlyú: az Allegro barbaro az „eszmélő” hős megveretése után hangzik föl: itt adatott élnem, a barbárság tengerében, mely mégis az én világom, rám bízatott, hogy változtassak rajta.”Sorolhatnánkméga nagyzeneszerzőrevonatkozó konkrét utalásokataCsend és kiáltás Paraszti nótájától az Égi bárányban elhallatszó Szép vagy, gyönyörű vagy című Concerto részleten keresztül egészen legújabb filmjének címéig. Aligha véletlen ez a gyakori idézés, elvégre Jancsó Miklós is a „gátló és gonosz hatalmakat” (Nagy László) nevezi nevén, amelyek mérgező ködöket lehelve, kardlapos lovasokkal, gépszörnyekkel tolakszanak újra és újra a horizontra. Megalázók és megalázottak, hatalmat birtoklók és hatalomból kirekesztettek lehetséges helyzetképleteit bontja ízekre a rendező, s a történelmi rossz kérlelhetetlen elutasításakor az ember eleddig elnyomott erőire apellál. Filmjei a néptől elidegenedett hatalmi szerkezetek, a hatalomgyakorlás démoni raffinériáinak szabatos leképzésével szilárd öntudatra alapozott közösségi létet követelnek. A hazája históriájában egyetemes történelmi törvényekre bukkanó Jancsó a szenvedélymentesség álruhájába öltözik, idegen tőle minden retorika és pátosz. Világnézetének egyik sarkköve — Zoltai Dénes Bartókról írott szavait kölcsönözve — „az illúziótlan s az ember teljességéért önáltatás nélkül harcot vállaló humanizmus.” A Szegénylegények, az Égi bárány és a többi jeles mű alkotója a népi kultúra elemeit (dalokat, táncokat, öltözetet, beszédstílust, rítusokat, használati eszközöket, szinte a teljes „néprajzi kollekciót”) Bartókhoz hasonlóan használja fel a kompozícióépítésben. Amíg kezdetben a fentieket valóságos helyi értéküknek megfelelően szerepelteti, később kiszakítja azokat eredeti összefüggés és asszociációs rendszerükből, hogy a szuverén művészi megnyilatkozásnak alárendelve, a konkrét műalkotás szükségleteinek megfelelő — alkalmasint filmenként változó jelentéstartalommal bírjanak. Ahogy a nagy zeneszerző a Zene húros ütőhangszerekre és cselesztára című kompozíciójától kezdve teljesen szétszedi és saját mondandójának szolgálatába állítja a népzenei anyagot, úgy használja megszüntetve megőrizve a népi kultúra rekvizitumait Jancsó. Mondják, csak az hasonlít ami különbözik. Bartók zenei világában a természeti lényként értelmezett paraszt kizárólag pozitív értékek hordozója, Jancsó viszont a népet nemcsak elnyomottnak, de manipulálhatósága okán hamis „dallamok” ideiglenes elfogadójának is láttatja. „A folklórmotiváció ez utóbbi alkalmazása — állapítja meg B. Nagy — mind gondolatilag, mind esztétikailag már messze túlmegy Bartókon, aki a népi motivációt mindig az emberi tartalmak, a természet vagy az ösztönvilág kifejezésére használta. Gondolatilag ez a merész lépés mégsem támadható. A népi kultúra alapelemei, formái egymagukban nem jelentenek többet, mint önmagukat, nem tekinthetők — mint az esztétikum más alapformái sem — „haladónak” vagy „retrográdnak”. Mindazonáltal súlyos tévedés volna Jancsót szembeállítani a „komformista”, „romantikus” Bartókkal, hiszen a természet mértéke szerint alkotó zeneköltő éppen a talmi népiséggel pörölve.az elidegenedésvilágáranemet mondva fordult az eredethez. Számára a népzene nemcsak egy új zenei formarend alapját jelentette, de általa jutott el a van — művészi — meghaladásáig. Mert a mesterséges és bomló világgal szembefordított, tiszta erkölcsiséget hordozó „őserőben” a föltámadás lebírhatatlan Ígéretét mutatta föl. Egy kezdetlegesebb művészeti ág dadogó nyelvén, de ugyanerre a föltámadásra biztat a forradalom lehetőségeiről gondolkodó filmrendező is, továbbhaladva azon az úton, amelynek irányát Bartók és Kodály forradalmi muzsikája határozta meg. Nem vitás, Jancsó csak az egyik lehetőség a film bartóki útján. Bizonyítja ezt Kása Ferenc, Csoóri Sándor és Sára Sándor közös indíttatású és fölszántságú művészete. Már első közös filmjük, a Tízezer nap, Bartók tudatos követésének jegyében születik. „Bartók és Kodály népdalgyűjtésének módjára nekivágtam az országnak és gyűjteni 71