Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 3. szám - Sümegi György: A bartóki modell és képzőművészetünk

módszeresen végeztük a munkát. Minden reggel ötkor keltünk. Kiválasztottunk egy utcát, leültünk egy ház elé és megbeszéltük, hogy most ki-ki milyen szempontból fogja feldolgozni az előttünk levő motívumot. Pl. hogy egyikünk inkább a szerkezetét hangsúlyozza ki a háznak, másikunk pedig főként a rajta levő részleteket. Nemcsak a velünk szemben levő nézetből rajzoltuk le a házat, hanem az összes nézetét, egy rajzon kiterítve. így voltaképp a kubizmus elveit alkalmaztuk. Később szerepeltettük ezeken a rajzokon a növényzetet, főként a karakterisztikusabb fákat, valamint a kerítést, esetleg egy-egy galambdúcot, szekeret stb. Ezeken a tanulmányrajzokon jutottunk el ahhoz a felfedezéshez, hogy a világot nem csak impresszionisztikus módon, foltszerűen s az esetlegességek halmazával lehet felfogni és ábrázolni, illetve kifejezni.” Talán a megengedettnél is bővebben idézett vallomásokból nemcsak a cél és szándék áll előttünk tisztán, hanem több fontos, rejtettebb összetevőre is lehet következtetni. A montázs stílusát Párizsban kialakító Vajda legnagyobb vágya a filmkészítés volt, de mivel az akkori körülmények között itthon filmet nem csinálhatott, hát a festést is abbahagyta. Könnyen belátható, hogy Vajda így kilátástalannak érezhette a nyugateurópai művészet eredményeinek importálását. Valami másra, tisztábbra, etikusabbra vágyott művészetében. Ezért fordult igen határozottan, de bizonyos romantikus színezettől sem mentesen a népművészet felé, amelynek motívumait kubisztikusan rajzolta meg. Mivel Szentendre és környéke nem tartozik a népművészet archaikus területei közé, rögtön az is nyilvánvalóvá válik, hogy a gyűjtött motívumanyag nem elég széles skálájú, variánsokban nem elég gazdag. A földolgozott motívumok pedig nem kizárólag — sőt, talán nem is elsősorban — népművészetiek és nem mindig magyarok. Vajdáék megrajzolva gyűjtötték a vallásos népélet emlékeit, a földi szenvedést is szimbolizáló, útmenti kereszteken függő pléh korpuszokat, barokk vagy barokkos házak díszítési részleteit, kerítéseket, oromzatokat, ablakformákat, a temetők művészetének egy-egy szélesebb körben elterjedt, jelentést is hordozó motívumát és különféle növényeket is. A gyűjtött anyag azután úgy került fölhasználásra Vajdánál, hogy „átmontírozta” velük a rajzait. így kompozíciós elemekké váltak és az egy mű-egészen belül egymás hatását erősítették, a művet sokszólamúvá tették. A Vajdánál gyakran szereplő ház- és fa-motívum nem más, mint az ember kifejeződése, a művész önarcképe is egyúttal. Vajda a szomorúfűz-motívum szűkített érvényű föl- használásakor lemond a jelentéstartomány leginkább jelképi erejű részéről. A szomorúfűz ugyanis nem véletlenül és esetlegesen tűnik föl még ma is a sírjeleken, hanem az „élet fája” és a „világ fája” jelentéskörben. A szentendrei művészet monográfusa szerint: ,,[...] irodalmi hagyományokkal függ össze a népművészettel való kapcsolatuk, ami inkább irodalmi vonatkozású, mint népi képzőművészeti formák valódi hasznosítására vonatkozik [...]. A népművészet formakultúrájával így csak rövid és elmúló kapcsolatot köthettek”. Ebben a summázatban futó és alkalmi kalandnak tűnik föl Vajdáék népművészethez fordulása, noha még Vajda Lajos késői maszkjai is természetes rokonságot tartanak a népi maszkok formavilágával; Korniss művészetében pedig napjainkig megtalálható egyes népművészetből kiemelt motívumok fölhasználása és átírása. Az viszont joggal hozzátehető, hogy program és megfogalmazott elvek segítségével sem tudtak az eredeti, az ősi művészethez olyan közel jutni, mint Bartók a népzenéhez. így természetes az is, hogy Vajda és Korniss (és követőik) műveibe nem tudott olyan belső átlényegítést és egyúttal olyan sudarasítást előidézni a népi díszítőművészet, mint ahogy magas művészi szinten, a megszüntetve megőrzés, a lényeggé válás állapotában a bartóki zene kicsendíti magából az ősi dallamokat is. Vajda idézett programjának véghezvitelét a második világháború döbbenetes emberi kataklizmája más irányba fordította, tragikus vonásokkal súlyosbítva a mondandót.

65