Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 3. szám - Körber Tivadar: A pedagógus Bartók

zajlott le a főiskolán egy Bartók-óra. Mert pedagógusvolta nem óraleadói minőségében rejlett.

„Bartók Bélának egyik jellemző tulajdonsága volt, hogy mindig oktatott, átadott saját tapasztalataiból és fejlettebbé, tanultabbakká akarta nevelni a körébe tartozókat” — irta visszaemlékezéseiben első felesége, Ziegler Márta. Nagyobbik fia, ifj. Bartók Béla pedig így egészíti ki a képet: „A természethez hasonlóan szerette a gyerekeket és minden törekvése ezen a téren az volt, hogy a könnyebben hajlítható gyermekekbe oltsa be a szebb életre való törekvést. [. ..] A gyermeknevelésnél is nagy alaposságot mutatott annak a főelvnek a szem előtt tartásával, hogy a gyermek önálló egyéniség, akit elsősorban jó példával és semmi esetre sem erőszakkal kell nevelni.”

Ha saját írásait, leveleit, előadásait vallatjuk, első pillantásra úgy látszik, mintha őmaga kevesebb figyelmet fordítana a nevelés kérdéseire, mint amennyit a vissza- emlékezők tulajdonítanak neki. Igaz, pedagógusideálját vallomásosan fogalmazza meg egykori zongoratanárának művészi jubileuma alkalmából. „Felesleges rámutatnom arra, hogy a pedagógia hivatásának ilyen nagystílű, nagyarányú és széles körű betöltése egy egész, önfeláldozó emberéletet jelent, tele türelemmel, fáradsággal, szakadatlan munkával. De az ilyen munkához nem elég csak a türelem és fáradság; a nagy körültekintés, a finom tapintat, mély emberszeretet és nagy szaktudás harmonikus együttese kell ahhoz, hogy valaki olyan eredményt érjen el negyven esztendő leforgása alatt, mint Thomán István.” De az ilyen közvetlen, ars poetica-szerű megnyilatkozása ritka, majdhogynem egyedi. A figyelmes olvasó mégis újra meg újra szembetalálja magát a sorok mögül reátekintő pedagógus arcával. Mondatok-félmondatok árulják el, mekkora szerepet játszott Bartók egész gondolkodásában-munkálkodásában a nevelés. Lássunk ezek közül néhányat!

1911-ben az Új Magyar Zeneegyesület egyik fontos céljaként a közönségnevelést jelöli meg. A Tanácsköztársaság idején adott interjúban ezt mondja: „Nálunk sok nagy tehetség lappang a szegény nép gyermekei között, akiket örökre betemet a meg nem ösmertetés, a tanulás és felösmerés hiánya. Ezen gyökeresen csakis a népiskolai énektanítás megreformálása segíthet.” Az úgynevezett bolgár ritmusról közzétett, tudományos igényű írása ezzel a végső következtetéssel zárul: „Ami végül a bolgár ritmusféleségeknek pedagógiai hasznát illeti, ez, azt hiszem, vitán felüli. Ajánlatos volna a zenetanulás legkezdetén is ilyen ritmusproblémák felvetése.” S a továbbiakban ehhez néhány nagyon gyakorlati, módszertani tanácsot is ad.

Ha Bartók pedagógiai működését nem korlátozzuk valamely iskolatípus falai közé, megakad a szemünk „Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét?” című jelentős tanulmányán. Ebben egy sor átgondolt, rendszerezett pedagógiai tanácsot ad azoknak, akik népdalgyűjtéssel foglalkoznak, vagy foglalkozni szándékoznak. De tágíthatjuk tovább is a kört: a 30-as évek közepén Törökországban gyűjt s Ankarában előadásokat tart a népzenéről. Mint írásaiból kiderül, útján kettős cél vezette: fényt deríteni a régi magyar népdalok bizonyos tulajdonságainak eredetére és megtanítani népzenegyűjtésre a törököket. És vajon nem pedagógiai cél lelkesítette-e, amikor cikkben, akadémiai székfoglalóban Liszt zenéjének jelentőségével, valódi értékeivel foglalkozott, egyengetve a nagy előd megismerésének és helyes megítélésének útját a zenekedvelő magyar közönség és a szakemberek tudatában? 1941-ben, amerikai emigrációjában tervei között szerepelt: „Hetenként egy-egy előadást tartani azoknak a diákoknak, akiket ez a munka érdekel, az első hat héten át arról a módszerről, hogy miképpen kell lemezről népzenét átírni.” íme, mennyi mindenre kiterjedt Bartók „nem középiskolás fokon” véghezvitt oktató-nevelő szándéka!

De az iskolai tanítás ügye sem esett messze tőle még ezekben az utolsó években sem. A Washington Egyetemen soha meg nem valósult előadássorozatának tervezett tema52