Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 3. szám - Tüskés Tibor: Bartók és a népi írók

albumában látható), s azon Bartók környezetében a fiatal Sárközi Györgyöt is ott találjuk.

A növekvő háborús veszély, a fasizmus előretörése a haladó erők összefogását sürgeti. 1937 tavaszán megalakul a Márciusi Front a népi írók részvételével. A tizenkét pontba foglalt kiáltványt Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre és Veres Péter írja alá. A Válasz a Márciusi Front lapjává nő. De a másik oldal, a politikai reakció is aktivizálódik. Amikor Bartók 1937 nyarán visszautasítja a Kisfaludy Társaság Greguss- díját, a zeneszerzőt súlyos támadások érik. A szociográfiai könyvek szerzői közül több írót perbefognak. A vádak pergőtüzében a „destruktív” zeneszerző és a „nemzet- gyalázásért” és „izgatásért” elítélt írók ismét egymásra találnak. A Válasz 1937. decemberi száma közli a hírt: „Matolcsy Mátyás képviselő november 3-án a Parlamentben a magyar írók deklarációját olvasta fel, melyben az írók sorozatos perbefogása és kivált Féja Géza és Kovács Imre nemzetismertető munkáinak megbélyegzése ellen tiltakoznak.” A deklaráció aláírói között — Móricz, Erdei, Illyés, Németh, Sárközi, Szabó Pál, Veres Péter és mások mellett — Bartók Béla nevét is megtaláljuk. A zeneszerző azzal is kifejezte a mozgalom iránti rokonszenvét, hogy amikor 1937. november 13-án a Márciusi Front a Zeneakadémián énekkari hangversenyt rendezett, az előadáson zongorázott. Jelképes — mert talán az utolsó — találkozása volt Bartóknak és a népi íróknak az a tiltakozás, amelynek szövegét 1938. május 5-én közölték a lapok. A deklaráció, mely írók, művészek, tudósok felhívását tartalmazta a magyar társadalomhoz és a törvényhozás tagjaihoz a faji megkülönböztetés készülő törvénye ellen, ezzel a mondattal zárult: „Gondolja meg minden kortárs, mekkora felelősség terheli, ha a lelkiismereti tiltakozás ellenére is megszületik egy törvény, melyre valamikor minden magyarnak szégyenkezve kell gondolnia!” Az aláírók között — Bartók és Kodály neve mellett — a népi írók közül Darvas József, Féja Géza és Szabó Zoltán neve szerepelt.

Bartók 1940 őszén Amerikába utazott, ahonnét nem tért vissza többé soha. Aligha jutott el hozzá a hír, hogy 1943 nyarán, a népi írók szárszói találkozóján a hajdani kedves tanítvány, Bállá Péter a magyar népzene kérdéséről szólva és Muharay Elemér Népi kultúra, közösségi kultúra című előadásában az ő „biztató” nevére és „új, egyetemes zenei értéket” teremtő munkásságára hivatkoztak.

Dolgozatunkban adatokkal kívántuk felhívni a figyelmet Bartók és a népi írók kapcsolatára. Inkább a kérdés távlatait, mintsem határait jeleztük. Hiszen vizsgálódásunkból kimaradt olyan jelentős probléma elemzése, mint például a Tamási Áron és Bartók párhuzam, vagy Gulyás Pál kísérlete, aki az ősi mítoszok felhasználásával „Bartók zenei szintézisének irodalmi párját” akarta megteremteni.

Bartók önkéntes amerikai száműzetésében 1945. szeptember 26-án, hatvannégy éves korában meghalt. 1945 után a megváltozott társadalmi és politikai körülmények új alapot teremtettek mind a kibontakozó Bartók-kultusz, mind az irodalom számára. Bartók életműve lezárult. A népi írók csoportosulása elvesztette „mozgalom” jellegét. Az újrainduló Válasz igyekszik működése idején Bartók nevét tisztán megőrizni és példaként felmutatni. 1948-ban beszámolót közöl a Bartók Fesztivál hangversenyeiről, és itt jelenik meg a következő évben Fodor András szép és figyelmet keltő Bartók- verse. „Két nap múlva Németh László igen meleg hangú, elismerő üzenetét is megkaptam” — emlékezik vissza a költő Küzdelem Bartókért címú tanulmányában. A költemény közvetlenül a 48-as Bartók Fesztivál után keletkezett, de megjelenési ideje

38