Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - Breuer János: Bartók - Kodály
ellene, a tudományos munka szabadsága érdekében, tiltakozik.” (Szózat, 1920. május 28.) Kodály Zoltán tagja volt a Magyar Néprajzi Társaság választmányának1 Kodály 1921 január 10-én bemutatott Két ének-e után a sajtó nagy része elítélően írt a műről, a Magyarország című napilap kritikusa pedig Kodály személyét is támadta:,, T...] ügyesen adminisztrálva magát, mindig és mindenütt mint Bartók kongeniális pályatársa igyekszik szerepelni. [...] Ami Bartókban igazi genialitás, az Kodálynál benső meggyőződés nélküli modorosság, ami ott nagyvonalú és erőteljesen egyéni, az itt verítékes erőlködés és eredetieskedés csupán.” Ekkor Bartók lépett sorompóba s a vádakat a Nyugat hasábjain utasította vissza: ,,Egy idő óta kiváló szeretettel szokták bizonyos zenei körök személyemet Kodály Zoltán ellenében kijátszani. Úgy szeretnék feltüntetni a dolgot, mintha a köztünk levő barátságot használná ki Kodály érvényesülésére. Ez a legotrombább hazugság. [...] Alig akad egy-két jelenkori zeneszerző — a hazaiakról nem is szólva —, akik olyan új értékeket tudnának alkotni, mint vonóshármasa, szóló-gordonkaszonátája vagy két zenekari dala. És a magyar földnek ezeket a kincseit akarják itt nálunk bizonyos emberek — ki tudja, miféle alattomos szándékkal — sárba taposni.” Egymás segítésének legalkalmasabb terepéül a 20-as évek elején a külföldi zenei szaksajtó kínálkozott. Bartók is, Kodály is tekintélyes amerikai, angol, francia, olasz szaklapok budapesti tudósítója. Ekkor elemzi Bartók Kodály Triószerenádját, Gordonka szólószonátáját, az új magyar zenéről írott összefoglalásaiban Kodály egész jelentőségét. Bartók 40. születésnapját Kodály Zoltán összefoglaló Bartók-tanulmánnyal köszönti (La revue musicale Párizs, 1921 márciusi szám). Ez az esszé a zenetörténetírás legelső, a teljesség igényével papírra vetett munka Bartókról! A hozzá csatolt műjegyzék pedig Bartók alkotásainak első, nyomtatásban megjelent lajstroma! Ebből az időből valók Kodály külföldön publikált elemzései Bartók zongorára írott gyermekdarabjairól, Hegedű-zongora szonátáiról, Négy zenekari darabjáról. Mintha eleve számolna lehetséges újabb támadásokkal s kívánná kivédeni azokat, úgy foglalkozik Kodály, 1923-as könyvrecenziójában Bartókfrissen publikált máramaro- si román népzenegyűjtésével. A recenzió lényeges társadalomkritikai elemeket is tartalmaz. Kodály kitér arra, hogy a kötet anyagát mindössze két hét alatt azért gyűjthette össze Bartók, mert a munkát Birlea falusi román lelkész megszervezte számára. „Ez az eredmény magyar vidéken elérhetetlen lett volna. [...] A magyar vidék intelligenciájában mintha már lehűlt volna a nemzeti lelkesedésnek az a szinte naiv ereje, amely ilyenfokú közremunkálásra ösztönözhetné. [...] Azonkívül kevésbé érzi testvérének a parasztot. Kevésbé érdekli annak külön világa. Tudományos tájékozottsága meg éppen semmi e téren. Egyes, igen tiszteletreméltó kivételekkel, a vidéki középosztály többnyire jóindulatú közönnyel kíséri a gyűjtő fáradozását,aki így ideje nagy részét a gyűjtés előfeltételeinek megteremtésére kénytelen fordítani.” Különös egybeesése időpontoknak, hogy Bartók is, Kodály is 1923-ig tudósított külföldi szaklapokat Budapest zenei életéről. S ez az az idő, amikor Bartók levelező, vagy személyes kapcsolatot teremt külföldi zenekritikusokkal (Cecil Gray, Philip Heseltine, Michel D. Calvocoressi stb.), akik a nemzetközi zenei szaksajtóban mindkettejükről fontos elemző írásokat publikáltak. De 1923 más szempontból is rendkívül fontos esztendő. A Tánc-szvit, illetve a Psalmus hungaricus, két művészi, világnézeti szempontból egyaránt eminens fontosságú, csakhamar világsikert aratott kompozíció születésének éve ez! A Tánc-szvit a népek barátságának művészi foglalata, a Psalmus a fehér terror elleni hangokba formált vádirat. S mindkettő rövid idő alatt több száz külföldi előadást élt meg. A zeneszerzői kapcsolatokról Bartók állásfoglalása az ismertebb: „Bámulatosan biztos és gyors ítélőképességének köszönhetem akárhány művemnek végleges, az 22
