Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Medvigy Endre: Sinka István megszólal ... (A költő és a népi írók szabadkai estje - tanulmány)
A Népkör 48-as Máriás zászlaját régóta nem lengeti a szél. A jelmondat mégis tovább- hagyományozódott: „Törhet, de nem hajlik!” A fiatalok 1940-ben ünnepi műsorral emlékeznek március idusára. A jobboldal támadása a Márciusi est után sem maradhat el: „Már maga az a tény, hogy a magyar nemzeti gondolattól elválaszthatatlan ünnepet a „Marseilles” (Marseillaise) dallamával vezették be, olyan profanizálása március 15-nek,amelyről csak felháborodással lehet megemlékezni. Épp ily megszentségtelenítés a magyar szabadságnak »éhség« forradalommá minősítése, hogy egyéb szándékos fogalom- és eszmetársításról ne is beszéljünk.” 1937-ben az Ady-esten a Kató a misén című költemény, 1940-ben a Márciusi esten a Marseillaise, 1942-ben pedig a népi írók estjén Sinka István verse a botránykő. A NÉPI ÍRÓK SZABADKAI ESTJE A Délvidéki Magyarság, a korabeli szabadkai napilap 1942. március 24-én és március 28-án, az est napján barátságos beharangozó cikkel köszönti a népi írókat: „A népkör kultúrosztálya igen nívós műsort állított össze ez alkalomra. A bevezető beszédet Bogner József országgyűlési képviselő mondja, majd Féja Géza, a népies mozgalom egyik megindítója tart előadást» A magyar irodalom igazi arca« címmel. Sinka István saját verseiből ad elő. Nagy István »Egy vidám történet« című elbeszélését olvassa fel. Veres Péter a magyar paraszti sorból származott kiváló író, aki a népies írók csoportjának legértékesebb tagja, »Parasztság-magyarság« címmel tart előadást ...” „Darvas József »Hűség a néphez« címmel tart előadást.” A népköri hagyományokhoz híven „az est keretében R. Sitlis Irma Ady-dalokat énekel”. A népi irodalom különböző irányzataihoz tartozó öt író együttes fellépése a mozgalom újra és újraszerveződő szabadcsapat jellegéből következik. Az est műsorszámai már korábban másutt is elhangoztak, hiszen a negyvenes években sokfelé megfordultak a népi írók. Mégis, itt Bácskában nagyobb az ára a kimondott szónak. Alig egy éve szűnt meg a katonai közigazgatás és három hónap sem telt el a tragikus újvidéki események óta ... Az esten résztvevő Csordás Nagy Dezső írja: .........a terem ... zsúfolásig telt, s nem lehetett elég jegyet kapni. Gyanakodtam, hogy talán nem is ismeri a rendezőség igazán műveiből a hirdetett írókat, vagy esetleg csak valaki, aki ismeri őket, hangulatot teremtett irántuk, s ugyanez a hangulat aztán megnyerte szónoklatra a város egyik országgyűlési képviselőjét is, aki lelkes, de a népi írók ismeretét teljesen nélkülöző szavaival konferálta be Veres Pétert, Sinka Istvánt és a többit.” Tudjuk, a népköri ifjúság jól ismerte a falukutató írók műveit. Különösen jól Lévay Endre, aki a népi írók meghívását keresztülvitte és az est összekötő szövegében a vendégeket bemutatta. Bogner József beugratása is alighanem az ő ötlete volt. Lévay Endre a Híd alapítója, első szerkesztője. A folyóirat későbbi szerkesztőinek sorsát ismerve elmondhatjuk, hogy a tréfa nem volt veszélytelen. A népi írók közül elsőnek FÉJA GÉZA, a kitűnő szónok emelkedik szólásra. Irodalomtörténészhez méltóan, az egyetemes magyar irodalom nagy összefüggéseinek távlatába helyezi az est tárgyát, a népi irodalmat. „Féja a magyar irodalomból vett idézetekkel, — mindenki által érthető előadásban bizonyította be, hogy magatartásunkat félreérthetetlenül megszabja a magyarságnak irodalmunkban megmutatkozó ősi szelleme, mely emberiességet és közösség iránti felelősséget parancsol. Kire hallgassunk? Erre adott megnyugtató választ. Minthogy sem az előadás tárgya, sem az előadó megjelenése senki érzékenységét nem sértette, a közönség egyértelműen elragadtatással tapsolt. A főként középosztálybeli és városi hallgatóság nyugodtan a maga emberének nézhette.” Hiányérzete legfeljebb a népközi fiatalságnak lehetett. Ők a „Viharsarok”és a„Dózsa” -tanulmány radikális forradalmár szerzőjét várták. A reformista Féja Géza érkezett Szabadkára. Nem sok hiányzott, hogy jelenlevő írótársairól is bebizonyítsa: a népi írók egytől egyig jámbor reformisták. A bizonyítás sikertelensége nem rajta múlott. VERES PÉTER már puszta megjelenésével sikert arat. A népköri fiatalság bálványát látja benne. Afinőm, úri közösnég elnéző, hiszen azt kapja amit várt: paraszti csizmát a színpadon. A csizmában valódi balmazújvárosi földművelőt, akinek nem csupán könyvei jelentek meg, de úgy látszik élőszóban is állja a versenyt. Még az is bocsánatos bűnnek számít, amikor elnyomott osztályáról és a munkás-paraszt szövetségről beszél: „Az ilyen nyíltjellemű nép csak elsodró erejű mozgalommal győzhetne...” „Ilyen elsodró erejű mozgalma a magyar parasztságnak eddig nem volt és mert a magyar népnek mostmár alig a fele paraszt s még abból is sok a kényelmes, nemtörődöm törökbasa-fajta,egyedül már nem is csinálhat ilyent. De ha valakik, ipari munkások és értelmiségiek úgy érzik, hogy a magyar életet teljesen át 6
