Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - Kőváry E. Péter: Idegosztály, avagy a főorvos macskája (elbeszélés)
A fiú krákogott. — Kérem, én ... — Jó, jó. Menjen, majd a nővér elhelyezi. Most dolgom van. A fiú kihátrált az irodából. * Másnap reggel, amikor a fiú rányitott a főorvosra, az éppen nagyokat tüsszentett. Átázott zsebkendőjét orrlikaihoz szorította. Két prüszkölés között vetette oda a fiúnak: — Tegnap nem akartam szólni... Itt elakadt. Újabb tüsszögési roham fogta el. A fiú egyik lábáról a másikra állt. A főorvos ernyedten terült el a hatalmas karosszékben. — Miért nem ül le? Siet? A fiú körülnézett. A fehér bőrrel bevont heverőn valaki aludt. Az intézeti takarót is a fejére húzta, úgy. A hatalmas, kör alakú bélyegző lenyomata ott terült el, ahol a fekvő alak fenekét lehetett sejteni. A főorvos ráreccsent. — Ne törődjön vele! Ott a szék az ajtó mellett. A fiú hátrafordult. A széken a főorvos macskája ült. Gazdája új zsebkendő után kutatott a fiókokban. — Szóval, legjobb lenne levágatni. A fiú pislogott. — Levágatni? Mármint, hogy micsodát? A főorvos végre talált valami rongyot. Ránézett, azután vörös arccal hajította az alvóra a csipkés holmit. — Megmondtam már, hogy a fiókom nem gardrób. Az alvó meg sem mozdult. A főorvos tovább trüszögött. A fiú a kilincset kereste. — Szóval már tegnap mondani akartam, hogy itt nem divat a szakáll. A fiú az ajtóban állt. — Honnan jött rá a sötétben, hogy szakállam van? A doktor most egy doboz családi gyufát vágott az ágyra. — Kelj már föl! Nyöszörgés hallatszott a takaró alól. Kinyúlt egy piros körmű láb. Félcombig. A fiú megfordult. A főorvos utána kiáltott. — Mind szakállasak. Úgy jönnek ide. Később persze levágják. Az utolsó szavakat már prüszkölve préselte ki magából. A fiú visszalépett. Mondani akart valamit. De csak a szája maradt eltátva. A nővér ott állt a heverő mellett. Nagyot nyújtózott, azután köpenyét hanyagul kézbekapva, elindult a fürdőszoba felé. Amikor elhaladt a főorvos mellett, az nagyot csapott mezítelen fenekére. A fiú csak akkor fedezte föl a nővér tomporán a hatalmas kör alakú intézeti pecsétet. A főorvos heherészett. — Hát menjen, vágassa le a szakállát. Holnap nagyvizit. * Másnap reggel az idegosztály felbolydult méhkashoz hasonlított. A kórtermek ajtaját kulcsra zárták. Fehér köpenyes alakok rohangáltak a folyosón, cikáztak szobáról- szobára. A fiú tanácstalanul állt egy vödörbe telepített pálma mellett, amelynek földjében kétszázhetvenhárom cigarettacsikket számlált meg. — Jöjjön már, csak magára várunk! A nővér menet közben gombolgatta köpenyét. Két-két gombja között a fiú, pillantásával csupasz testet tapogathatott végig. 8
