Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - SZEMLE - Szekér Endre: Kálnoky László: Egy hiéna utóélete és más történetek
egymáson füvek / lépésnyire az őrület / bokám vasban fűben bilincsben / nincs itt kérdés Hamlet / nincsen!” Évtizednyi publikálgatás után ilyen kevés versből nehezen lehet megítélni, hogy ez az ígéretes tehetségű költő mivé forrhatja ki magát. SZILÁGYI ZOLTÁN a nehéz tanyasi sorstól kapta első meghatározó élményeit. Versei súlyos belső küzdelmet tárnak föl, az élmény és az élmény megformálásának kérdése kavarog bennük, mondandó és forma keresi egymást. Ennek a helyzetnek következménye, hogy nemcsak a „lét dadog”, de a vers is, ám ebből a dadogásból már érvényes versek is születnek, főleg ha tömören építkezik. Ilyenek: „Szántóvető. / Kenyeréből kanyarint. / És elindul. / Életre-halál- ra. / Anyaölillatú / barázdába. / Lábnyomain / verebek / csillagok.” (Talpalatnyi élet). Versei általában darabosak, mintha összeszorított fogak közül lökné ki a szót. Ez nagy helyzeti energiát is adhat, de modorosság is lehet. Oldott beszédre biztatni őt kár lenne, mert nem ez a természete, de görcseit feloldani annál hasznosabb lehet. LEZSÁK SÁNDOR az antológia legismertebb, legtöbbet publikáló költője. Ennyi versét együtt olvasva nyugodtan állítható: kötetre érett. Az ő világa a legtágabb, s költői eszközökkel is győzi. Mindazonáltal nehéz lenne megmondani, hogy milyen is a saját hangja. Egyelőre alakváltó költő, aki számos választott mesterétől tanult, mindegyiket a maga képére formálta, de ez a formálás egyelőre inkább a gondolati anyagban mutat természetes egységet. Az is lehet persze, hogy a válogatás épp e sokarcúság, az egyes fejlődési szakaszok bemutatására törekedett, s teljes kötetnyi versből sokkal inkább kibontakozhatna az, ami formanyelvben is saját. S hozzá kell tennem, hogy e követelés maximalista, mert lehet-e többet elvárni a költőtől, minthogy verseit neve nélkül olvasva is felismerjük. Költői világképe megformálásában Lezsák Sándorra leginkább Illyés Gyula és Csoóri Sándor hatott. A magyarság történelmének igen felelősségteljes végiggondolása, európaiság és magyarság, nemzetközi és nemzeti lehetséges mai szintézisének keresése jellemző erre a magatartásra. A költő léthelyzete: „vagyok világ közepén / lakom Lakiteleken / odakünn és idebenn”. Oda- künn és idebenn is megélve a mát, két vezérszólama van e lírának.Az egyik a hazaszeretet,a másik az emberszeretet. Összefügg, egymásra utal természetesen ez a két szólam mindenkor, de nála mindkettő hangsúlyos közvetlenséggel van jelen, s mindkét szólam alapmagatartása a gondolkodó felelősség. Érdemes megfigyelni, kiket, milyen emberi sorsokat állít versei középpontjába. A vak lány, a nyugdíjas, az öregember, a statisztéria, az öregasszony stb., vagyis a társadalmi létezés peremére sodródottak, a „statiszták” felé fordul figyelme, a hulló életekben elvesző értéket hangsúlyozza. Sokszor már a címek is utalnak az alapkérdésre: A gyöngyhalász utolsó merülése, A földmérő kivonul a díszteremből, Egy vajákos asszony halálára. Meleghangú, érzelmektől fűtött, de nem érzelgős emberszeretet ez. A kor A tárgyak rémuralmának kezdete is lehet, de nem szabad azzá válnia. A hazaszeretet gondolata ars poeticát is meg- valló versekben sűrűsödik: Görgényi kuruc éneke 17 08-ban, Hitünkhöz fényesedjen, Julianus harmadik útja. Farkaslaka, meleg nyár 1978-ban. Említeni kell azt is, hogy a népiesség, nemegyszer játékos hangvétellel, de korántsem ódon formában, egyik fontos megszólalási módja a költőnek. Ez a népiesség kapcsolódott össze a népiség eszméjével, s ez érleli az előzőekben vázolt költői világképet. HIDEG ANTAL veresiben is sokféle, egymástól lényegesen különböző törekvés keresztezi egymást egyelőre. De míg Lezsák Sándor hangnemei egymáshoz szelídülnek, addig Hideg Antaléi „vitatkoznak” egymással, nehezen férnek meg, mert nem látszik még mögöttük az egységesülés iránya. Jellemző jegye a hajlam a játékra, groteszkre. Van is érzéke ehhez, de egyelőre kevésbé sikerültek az ilyen versei. A hajlam a megvalósulás során többször válik kényszerré, s ez lerontja a verset (Olvasónapló, Bástya- sétány ’77). Legszebb versei költő-elődöket idéznek (Nagy László halott, Ady Endre idegen zsoldban), pályatárshoz szólanak (Álomfejtő Nagy Gáspárnak). Nem belterjes, irodalmiaskodó alkotások ezek, hanem a költői világkép tartópilléreit, a felelősségteljes magatartást, a mestereket is segítségül híva megvalósító művek. Köztes helyzetben érzi magát Hideg Antal: „kívül maradok / képzelt ártatlan / ami történik / az csak általam” — írja (Kívül), s e dialektikus szemlélet nemcsak rá, de a Szavak piacán egészére jellemző törekvés. (Forrás Könyvek, 1981) VASY GÉZA KÁLNOKY LÁSZLÓ: EGY HIÉNA UTÓÉLETE ÉS MÁS TÖRTÉNETEK A Nyugat „harmadik nemzedékéhez” tartozó Kálnoky László költői pályája eléggé szokatlanul alakult. Félreismerések, elhallgatások, értékelések bonyolult kavargásában következetesen építette tovább maradandó művét. A korai nagy vers, a Szanatóriumi elégia is majdnem visszájára fordította Kálnoky értékelését, hiszen túlzottan a „megismételhetetlen” teljesítményt, az „egy86
