Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 12. szám - VALÓ VILÁG - A. Gergely András: Kultúrszakma...? (Dokumentum-esszé a nyomdászatról, nyomdaiparról)

a kézirat-előkészítéstől a könyv terjesztői átvételéig egy-egy brigád gondozná a „munkadarabot”, amely folyamat ugyan nem építené jobban a műveltséget, mint a jelenlegi, mégis többet jelentene, szabadabb mozgást kínálna és jobban mozgósítaná az egyéni képességeket is... Másrészt ki lehetne próbálni azt is, hogy a szakmai iskolában megtanult egész gyártási folyamatból több munkafázist is bíznának ugyanarra az emberre, aki magasabb szinten, jobb egységben, intenzívebben és nagyobb áttekintéssel végezhetne esetleg négy-öt egymáshoz közelálló (vagy folyamatként összefüggő) munkafázist is, mondjuk kézi, gépi és tervező munkát egymás mellett. Ezzel okvetlenül teljesebbé, alkotóbbá válhatna a most még kreativitástól idegen, kényszerkeretek közé szorított tevékenysége ... Harmadsorban talán már közeledünk ahhoz az időhöz, amikor már nem csak egészségügyi szempontból lehet kimondanunk, hogy ez vagy az a munka X évig végezhető, hanem pontosan bemérjük (pszichológiai módszerekkel), hogy milyen típusú személyiségnek milyen munka hány évig felel meg ...! Szándékoltan utópikus, amit állítok, mert ideálként azt gondolom, hogy hasikerül ilyen szempontokat is érvényesíteni a pályaválasztásnál, munkaerő-gazdálkodásnál stb., akkor megelőzhető a munkában átélt unalom, a közöny, az érdektelenség, a felelőtlenség, a pazarlás, a lógás, a szabotázs és az elidegenedés...!

Ki kellene próbálni...!