Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 12. szám - VALÓ VILÁG - A. Gergely András: Kultúrszakma...? (Dokumentum-esszé a nyomdászatról, nyomdaiparról)

„A fényszedés annyiban különbözik a kéziszedéstől, hogy már több szakmát hozott, tehát itt már számítógépek vannak, szükség van számítógép-kezelőre, programozókra, satöbbi. Alapvető különbség, hogy itt már nem ólomban, hanem filmre dolgozunk, két idimenzióban, tehát csak a síkban, és hát tisztább is, könnyebb is. A beérkezett kéz ratokat először a programozók lefordítják a tipográfiai jelekkel együtt a gép nyelvére, azután a gépszedők, akiknek munkája a gépírónőkéhez hasonló — úgy is hívjuk őket, hogy .kopogtatók’ — folyamatosan leírják a szöveget lyukszalagra, ez kerül a számítógépbe, majd a levilágító egységbe és onnan jönnek le a kész hasábfilmek, amelyek a tördelő-montírozók segítségével lesznek kész formává, könyvoldallá, satöbbi, tehát nyomható formává ... Az ember és a munka kapcsolata itt sem bonyolultabb, mint a kéziszedésnél, és az az igazság, hogy azzal, hogy ez alkotó-e, én nem is nagyon szoktam foglalkozni, valamiből úgyis meg kell élni, és miért kell az, hogy én lelkesen jöjjek be és örömmel végezzem a mindennapi munkámat...?! A lényeg az, hogy meg tudjak élni belőle . ..! Nem ...?!” (fiatal csoportvezető a Fényszedő Központban)

„Úgy érzem, hogy én semmit nem újíthatok. . . Minden előre meg van határozva nekem a parancsokban, amelyeket én beütök a gépbe ... És érdekes, hogy én tulajdonképpen szívesen csináltam ezt a munkát, mert mégiscsak könnyebb is, tisztább is, mint az ólmos munkák, ülni lehet, dumálni is esetleg — bár teljesítményben dolgozunk és azért az a néhány tízezer betű meg kell hogy legyen minden nap, de legalább a saját magam pénzéből lóghattam ... — és még tanultam is valamit, a tízujjas vakszedést, ami nagyjából gépírói feladat, persze ez sem játék, csak első pillanatra tűnik annak. Viszont a kéziszedés fizikailag volt nehezebb, mert egész nap álltunk. A fényszedés viszont valahogy úgy nehezebb, hogy a nyolc órai munka után úgy éreztem magam, hogy mintha az agyamat szívta volna ki, utána semmit nem voltam képes csinálni . . .” (fiatal fényszedő-kopogtató lány, kéziszedő volt, végzett szakmunkás).

„Én úgy éreztem magam, mint a Chaplin-filmbeli jelenet, hogy én egy picike kis csavar vagyok egy nagy gépezetben és elsodor a gépezet, magába olvaszt és bepörget a fogaskerekei közé .. . Végső soron persze áltathatja magát az ember, hogy ő is hozzájárul a könyvhöz, és amikor megjelenik a könyv, ráismer, hogy ezt én szedtem, ezt mi csináltuk ... De mégsem teljesen az enyém, mert azt a könyvet nem én tipografizál- tam, nem én határoztam meg a méretét, a borítóját, a színét, a betűtípusát, tehát semmit. Pedig én itt több munkafolyamatot is el tudnék látni, de erre nincs szükség, mert megvan az egész szervezet és hiába akarnám, akkor el kellene venni a másiktól a munkáját . .. Arról nem is beszélve, hogy ha hajtanám magam, akkor csak a pénz miatt tenném, mert mi lehetek én itt. ..? Fő-fő-főfényszedő ...? Arról is olvastam a Magyar- országban, hogy kint már ezt megoldották, hogy a szerkesztő vagy újságíró leül a kopogtatóhoz — nem nagy mesterség! — és leírja azt, amit itt részekre, fejezetekre bontva egy egész üzem csinál meg ... Ez a mi munkánk teljesen kihagyható volna ...!” (fiatal fényszedő lány)

„A fényszedők munkája, mivel gépíró jellegű, nem annyira alkotó, mint a kéziszedőké lehetne. Persze itt is pontosítani kéne, hogy mit értünk alkotáson, tehát hogy menynyi az egyén felelőssége abban, amit elkészít, mennyi teher nyomja, mennyire lehet elégedett és újító ... Ha ez nincs, akkor csak a saját belső igény maradhat meg a rendesen elvégzett munkára .. . Idővel, mikor már nem lesz olyan új dolog a fényszedés, tehát elvész a technikai csoda jellege, akkor várható — persze ez tőlem teljesen szubjektív becslés —, hogy a fényszedő szakma elveszíti a pillanatnyilag magas presztízsét. Jóslatom szerint az ólomtechnikáról a fénytechnikára, elektronikára való áttérés egy magasabb szintű, nagyobb áttekintőképességű munkást igényel majd . . (pálya- választási kutató, pszichológus)

66