Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 12. szám - VALÓ VILÁG - A. Gergely András: Kultúrszakma...? (Dokumentum-esszé a nyomdászatról, nyomdaiparról)

— G. A.) Rendkívül érdekes, változatos. Nincs két teljesen egyforma munka . . . Alapvető szépsége abban rejlik, hogy közvetlen kapcsolata van a gondolattal. A gondolatot ülteti át anyagba: könyvbe, újságba, hogy olvasás útján ismét gondolattá váljék . . . A nyomdász-mesterség másik szépségét az adja, hogy bő alkalom nyílik a szép megvalósítására. A szép és jó gondolatot ízléses formában terjeszteni: ez sokkal több és szebb, mint ipar, mesterség vagy foglalkozás, ez hivatás. Sőt, sok és szorgalmas tanulás után: művészet.” (Horváth—Konkoly: Kéziszedés. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1967.)

Hát igen ... A könyvkötészet dolgozója, aki egy fűzőgép mellett ül és naponta ti- zenötezerszer simítja rá ugyanazt az oldalpárt a szállító láncra, vagy kereskedelmi nyomtatványokat perforál, esetleg dossziét hajtogat — és másnap vagy egy hónap m úlva még mindig ugyanezt csinálja —, az már-már a művészet magaslatain jár ... A kéziszedő, akinek másfél perce van egy nagyméretű könyvoldal egy betűjének kijavítására, az ugyebár „alaposan megismeri” a korrigálásra megkapott 500 oldalas regényt vagy egy neutronfizikai szakkönyvet.. . Nemkülönben a berakónő, aki villamosjegyet vagy gyógyszeresdobozt lát maga előtt kétméteres papíríveken hónapszámra ...

S hogy itt mennyire a tapasztalatlan tanonc szédítéséről van szó, még egy adalék: a fönt idézett tankönyv írója szokta elmesélni a szakma-szerte ismert sztorit, hogy az egyszeri kéziszedőnek annyira kellett koncentrálnia a hibátlan munkára, hogy nem vette észre: a szedendő szöveg nem más, mint egy őt név szerint becsmérlő fogalmazvány ... Ugyanez persze gépmesterre vagy könyvkötőre is áll . . . Ennyit a munkás és a munka tárgya alapos kapcsolatáról . . .

Megpróbáltam „betájolni”, mit tartanak vonzónak vagy változatosnak s alkotó munkát végeznek-e a nyomdában dolgozók ...?

„Ez kérem nem mechanikus munka! Mechanikus munka az, amikor készít valaki egy mázsa csavart azon az automata gépen. Ha kezébe vesz egy könyvet, láthatja, hogy minden könyv mást igényel, más a papírja, más a kötése satöbbi ... A nyomdai munka igenis alkotó munka, sőt: művészet!” —vélte az Athenaeum Nyomda vezérigazgatója, a Tótfalusi-díjas tipográfus . . .

„Az emberek egyszerűen nem hajlandók elismerni, hogy akár egy unalmas, gépies munkát végeznek. Persze mindig van a munkának valamilyen célja, ha unalmas is, ha más nem, hogy megéljél valahogy. És akkor jönnek ezek a reklámok, amelyek tulajdonképpen nem is az igazságot takarják, és próbálják egy kicsit szebben feltüntetni azt a munkát... A másik pedig az, hogy szerintem az emberek már az iskolában magukba szívják, hogy a fizikai munka az egy kicsit úgy lejáratott és az nem boné... És azért kell ilyeneket kitalálniuk, hogy ez alkotás meg művészet...!” — mondta a Kossuth Nyomda Fényszedő üzemének egy csoportvezető technikusa.

„Ezt a munkalehetőséget másként hirdetik és másként él az emberek tudatában, mint amilyen. Egy nyomdáról mindenki azt hiszi, hogy ott mindenféle okos emberek könyveket meg lapokat csinálnak, pedig ehhez nem kell okosnak lenni, ez a munka is pontosan úgy elrészleteződött, nagyonis szakaszokra bontott folyamat lett, mint bármelyik tömegtermelő üzemben ... Az alkotótevékenység régen kikerült már a nyomdász kezéből. Én négy évig tanultam, meg is ismertem ezt a pályát, de kedvet nem kaptam hozzá. Akik ottmaradnak a nyomdában, azok általában azért teszik, mert kevesebb bennük az ambíció ... Más kérdés persze, hogy az alkotás lehetősége miatt jöttem el a nyomdából a kiadóba, de itt sem alkothatok semmit, ami nem az én nagy igényeimet jelenti, hanem a megszabott, behatárolt munkát...” (kéziszedő végzettségű, kiadói műszaki szerkesztő)

„A nyomdásznak végképp nincs lehetősége semmilyen alkotásra. Egyetlen dolgot tehet, ha önállóskodik: szétrombolja, rosszul csinálja meg azt, amit a kéziraton a megrendelő kér tőle...!” (tördelőszerkesztő egy hetilapnál, szakmai végzettséggel)

62