Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - BOLGÁR KÖLTŐK VERSEI - Evtim Evtimov: Két dal; Konsztantin Pavlov: Capriccio Goyának; Andrej Germanov: Tempil passzati; Petar Alipiev: Eső; Dimó Boljarov; Ivan Radoev: A tékozló fiú; Szlavcso Csernisev: Odüsszeusz Apollóniában (Utassy József fordításai)
BOLGÁR KÖLTŐK VERSEI EVTIM EVTIMOV KÉT DAL * DAMASZKUSZI RÓZSÁTÓL PIRULTÁL vagy az éjjel nagy hold alatt álltái, vagy előtted egy vidám dal járkált, hogy ily széppé s hófehérré váltál? A DÉLSZAKI EGEK ANNYIRA KÉKEK, hogy kéklenek madarak és füvek. Időzz egy kicsit a pirini bércek alatt, s feledi fájdalmát szíved. Te ragyogsz a fekete homályban, Vénuszra ütsz, amikor itt nyár van: te vagy este a vacsoracsillag, reggel meg a fényes hajnalcsillag. Magadat most láthatod meg egészen ezüst patakokban és a napban ... Neked én egy törékeny drága ékszert, a pirini tavat adtam! KONSZTANTIN PAVLOV CAPRICCIO GOYÁNAK Hol már a régi, hírhedett iszony — a ragadozószerű, És rám mosolyog. vadállatian végtelen, grimaszok nélküli, s ötlettelen. Ó, különösen mosolya teszi undorítóvá, teszi züllötté, és eszelőssé. Az iszony azóta jellemet cserélt — bizalmasan vállon vereget, alázatosan hízeleg nekem, És az ismerős undor hányingereztet. és kacérkodik magával: „Mi egyformán erősek vagyunk, csupán te kissé szebb vagy .. Mintha bajszos és szakállas csecsemők csókolgatnának kéjjel. ANDREJ GERMANOV TEMPI PASZATI Olyan napokban éltünk, amikor a férfiasság szégyen volt, a becsület — iszonyú bátorság, Gondolataink megvénültek, és születetlenül meghaltak. a gondolkodás — bűn. Férfiasságunk megrothadt. Igazságunk megmérgezett minket. Nem volt szellőző nyílásunk. Jég alatti halak voltunk. 43
