Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Megay László: Este a Kandúrnál (elbeszélés)
Zsuzsa úgy figyelte, akár a gyerek a búcsúsokat: — Nézd már, miért? — Mert kettő közül egynek esze kell legyen. Két félnadrág nem egy nadrág, csillagom! A félnótások csak bajt csinálnak egymásnak! Megbántott Ráfi, mert hogy jön ez ide? Baráttól sem járja, megszégyeníteni az embert fiatal nő előtt. Most néztem meg jobban Zsuzsát, pirul, káromkodik vagy tréfára veszi. Nem figyeltem eddig, hisz Ráfi nője vagy mije. Régtől jóban lehet vele, bizalmas hozzá, de tisztabeszédű, pedig errefelé a lányok fiatal férfival ugyancsak mocskos szavúak tudnak lenni, azok is, akikhez nyúlni nem lehet. Zsuzsa fölállt, megrázta magát, félhangosan mondta: — Paraszt vagy! Rafin lett Volna sor, de inkább én próbáltam őket csöndesíteni: — A paraszt én vagyok, neki csak elment az esze! Ráfi kedvén már nem lehetett segíteni: — Nekem? Annyi van, hogy sok — mondta, és a kocsmaajtót bevágva elrohant. Nekem már Zsuzsával kellett maradnom, ha akartam, ha nem. Visszaült a székére. Olyan volt, mint akit nagy baj ért. — Kérj egy kávét nekem! Itta a feketét, mintha ott sem volnék. Nagyon rossz volt nekem az egész. Mindig kevés pénzzel jártam, talán még a számlát se tudom kifizetni. Jó volna megszámolni, mennyi van nálam, de egy idegen lány előtt csak óvatosan, kívülről mertem a zsebemet megtapintani: — Van nálam — szólt rám, és rágyújtott. — Miattam vesztek össze... Talán még utolérem, ha azóta nem jött villamos. Visszahozom! Zsuzsa — ezért bámultam később is — valahogy el tudott tűnni magában, ha akart, mintha magára csukott volna egy kaput, ami mögül néha kiszól, mint most is: — Maradj veszteg, és hallgass egy kicsit. Ez sok volt nekem. Kezem, lábam nehéz lett, és ahogy fogtam, remegett a söröspohár. Mindenki belémtörli a cipőjét! Szekeres, a többiek, még Ráfi és Orsós Gyuri is, most ez a lány, pár perc múlva a pincér, ha mégsem lesz elég a pénzem. Zsuzsa vékony, kislányoknak való, kékköves gyűrűjével megkopogtatta a poharam szélét. Már ragyogott: — Hol hagytuk abba? — Sehol! — Mégis? — Rafinál. Hogy miattam most elrohant, összevesztek. Vissza kellett volna hoznom, és elmennem. Az ember ennyivel tartozik a barátjának! — Hagyjuk magukra a fiatalokat, mi? — Úgy valahogy. Most már csak velem beszélt, megnézhettem Zsuzsát alaposan. Én nem tudom, milyenek a szép nők! Ritkán bámultam őket, és kevés akadt, akin minden tetszett volna. Egyiknek az orra, másiknak a foga volt hibás, vagy a lába görbe. Filmen, ott igen. De azokkal, ha úgy szembekerülnék, nem tudnék mit kezdeni. Azok nem is valóságosak. Orsós Gyuri mondta egyszer, mert őt filmezték valamikor, hogy látta a Becsey Anikót egészen közelről, amikor vége lett a felvételnek és már átöltözött. Hát annak még a mellét is úgy ragasztották fel valamivel. A paróka alatt alig van haja, és ha szere41
