Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Kiss Dénes: Halotti beszéd sírok fölött, Keres-kedő, Csöndtörő, Ne félj (versek)
KISS DÉNES HALOTTI BESZÉD SÍROK FÖLÖTT Látjátok feleim miként mennek el felebarátaink és ellenfeleink?! Szellemük bennem felesel élettel sorssal elmúlással s ahogy fáról elszállt madár dalával még körülölel de lendülete nyomán már csak üres ág inog — Mind így köszönnek el Látjátok átváltozás vagyunk ősi por és hamu utóda fényzárkában szétpenészlő árnyék Arcunkon nem körbejár szélnek forgácsol az idő mutatója Hetedhét ősök dőzsölése csontunk és húsunk Gyilkos és áldozat szerelmeskedése akit emberré vajúdunk — Adósunk élet és halál Az űr hűvös várakozásaiban feleim ellenfeleim kinek tartozunk? Miféle Törvény furdalta- fúrta fekete lyukakká fényfehér agyunk?! Csak elmegyünk de rriiutánunk szélütött ág se moccan A mindenség vakító bokrán egyetlen csillagzó levél se rezdül Feleim ellenfeleim egy a mi utunk A teremtés roppant testében kering-e valami isten forró vére amit jeges dühünkben a világra kionthatunk? Káprázatra s ellenkezésre való az ember s minden szentsége! Mert mondjátok miféle miféle szimfóniába illik sírásunk és e vers — végzetem jele! Istenben is hasonmásra vágyunk ránk szakad születés előtti halálunk Mostoha mind az ember gyermeke. NL NL halálakor Halálainkra Feleim ellenfeleim a paradicsom hol van? S az üdvösség miféle bohózat? Nem zuhanhatok nyaktörőbbet mint mikor árnyékomban botoltam s vaksága árult el a jónak! Jaj miféle sugár-pórázon futottam hogy elértem gyerekkoromban a holnapi holtat?! A holtat hordom én fényentúlról ki nem lehetett életrevaló Nincs mód kínverten megszülni újból Foganástól sikong a búcsúztató! bőröm kesztyűjét vedlem le kezemről sejtjeimet is mészre cserélem Anyám feje fölül letört a fénykör arcában látom megsemmisülésem Rég tudtam: átváltozás vagyunk Tűzből csíráztunk mindannyian s nem üdvözülhet hívő se pogány! Ki végleg elhallgat az sose beszélt Uram! Azt végleg becsapták Hiába játszott márvány idomokon s buzgatta lelkét versen orgonán Az nem kapott jogot üdvösséghez abban sose lehet hitteli béke! Hogy öljön még az is hiábavaló! Önszéthullását nézheti tükrében Mert mit a múltból körmével összekapar úgy mutatja föl istentelen fényben akár a ravatal! Ne lássátok feleim mire jutunk e szerelmes munkás világban hol árnyékunknak sincs végleges helye Csak süketebb lett kihez kiabáltam! Kiszolgáltat a remény vak igézete Látjátok feleim és ellenfeleim halált eszünk iszunk s gondolunk Kertjeinkben rothadás terem S csüngnünk kell — egymás megváltói társunk ácsolta sorskereszteken 3
