Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Borisz Perlov: Tatárlaka üzenete (fordította: Bárczy Zoltán)
Fogjunk tehát hozzá a kerek tatárlaki táblácska elolvasásához, amelyre írásjeleket rajzoltak, s azokat vonalakkal választották el. A jelek száma az egyes negyedekben nem nagy. Ez azt jelenti, hogy a tatárlaki táblácskákon található írás, akárcsak az archaikus sumér írásbeliség, ideografikus volt, tehát a szótagjelek és a nyelvtani mutatók még nem léteztek benne. A kerek táblácskára a következőket írták: NUN KA. SA UGULA. Pl. IDIM. KARAI. „A négy kormányzó (vezető) Saue isten, a nagyeszű nemzetségfő tiszteletére megégetett egyet.” Mi a felirat értelme? Ismét a már említett Dzsemet-Naszri dokumentummal vethetjük össze a táblácskát, amely azoknak a főpapnőknek a listáját tartalmazza, akik a négy nemzetségcsoportot vezették. Lehetséges, hogy ilyen vezető-főpapnők voltak Tatárlakán is? De van más hasonlóság is. A tatárlakai feliratokban Saue istent említik, s az isten nevét ugyanúgy ábrázolják, mint a sumérek. Mindent összevetve, a tatárlaki táblácska rövid tudósítást tartalmazott egy pap rituális megöléséről és megégetéséről, aki már letöltötte kormányzásának meghatározott idejét. így hát kik voltak Tatárlaka ősi lakói, akik az i. e. 5. évezredben „sumérul” írtak, akkor, amikor Sumer még nem is létezett? A sumérek elődei voltak? Néhány tudós úgy véli, hogy az ős-sumérok az i. e. 15—12. században váltak el az ősi Kaukázuson túl lakóktól, miközben elhagyták Grúziát és Kurdisztánba jöttek. Vajon hogy tudták átadni írásbeliségüket Délkelet-Európa népeinek? Nem kis fontosságú kérdés. A kérdésre mind ez ideig azonban nincs válasz. A Balkán ősi lakossága észrevehető hatást gyakorolt Kisázsia kultúrájára. Különösen jól nyomon követhető kapcsolatuk a Vinca-Tordasi kultúrával a kerámián található képírásos jelek alapján. Néha a vincaival teljesen azonos jeleket találtak a legendás Trójában (i. e. 3. évezred eleje). Ugyanakkor megjelennek ezek a jelek Kisázsia más köreiben is. A vincai írásbeliség távoli visszhangját tartalmazza az ősi Kréta képírása is. Egyet kell értenünk V. Titov szovjet archeológus azon feltevésével, hogy az Egei- tengeri országok primitív írásbeliségének gyökerei az i. e. 4. évezred beli Balkánra nyúlnak vissza, s az egyáltalán nem a távoli két nagy folyó vidéke (Tigris és Eufrátesz) befolyása alatt alakult ki, mint ahogy azt korábban bizonyos kutatók feltételezték. Mindehhez tudni kell: a balkáni Vinca-kultúra létrehozói az i. e. 5. évezredben Kis- ázsián keresztül behatoltak Kurdisztánba és Huzisztánba, ahol mintegy elő-sumérek gyanánt letelepedtek. S ebben a körzetben mindjárt kialakul az a képírásos, elő-elámi írásbeliség, amely egyaránt közel áll asumérhez és a tatárlakihoz is. Felvetődik a következtetés: a sumér írásbeliség felfedezői — s ez nem paradoxon — nem sumérek voltak, hanem Erdély lakói. Valójában, hogyan magyarázhatnánk meg másként, hogy a legősibb írásbeliség Sumerben, amit az i. e. 4. évezred végére datálnak, teljesen váratlanul és teljességgel kifejlett formában jelentkezett? A sumérek (akárcsak a babiloniak is) csak jó tanítványok voltak, akik átvették a balkáni népektől a képírást, s továbbfejlesztették azt ékírássá. Andrej Naridov leningrádi költő, végzettségére nézve keletkutató, azt írta: ,,Ó ősi világ! Őserőd a gyors évek rohanásában megszelídült. Kiáltom: hol vagy Tatárlaka? De nem hallom válaszod. A néma, emléktelen pusztában Elrejtőzött a gondolt és a sötét távol, De a megkövült agyagban újból Feltámadtak írásaid.; A huszadik században kerültek elő, Mint közeli testvérek kusza hívása. Nem vesztéi el végleg A letűnt századok porában. Én hallom a hangod, Tatárlaka, Az alig áthatolható homályon keresztül Amikor élő, el nem múló Szavaid keresem.” Igen. Még halljuk Tatárlaka szavát. Ezért is annál inkább drága a kis erdélyi faluból 64
