Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 11. szám - MŰHELY - Borisz Perlov: Tatárlaka üzenete (fordította: Bárczy Zoltán)

A tudósok akkor az edények tulajdonosai jelének tulajdonították a jeleket. Ezután a tordasi domb szerencsétlen időszakba került: egy patak, amely megváltoztatta medrét, csaknem teljesen elmosta. 1961-ben a régészek már a tatárlaki dombon jelentek meg.

Nehéz, de szakadatlanul vonzó a régész foglalkozása, valamelyest emlékeztet a kri- minalista munkájára. Amíg azonban a kriminalista jelenkorának epizódjait építi fel újra, addig a régésznek gyakran alig észrevehető jelekből kell rekonstruálnia a sok évszázaddal korábbi eseményeket. És ott, ahol a nem szakértő szeme csak azonos földréteget lát, a szakember feltétlenül megkülönbözteti a régi lakóházak, tűzhelyek maradványait, cserép és munkaeszköz-töredékeket. Minden egyes földréteg emberek nemzedékei életének megismételhetetlen nyomait őrzi magában. Az ilyen rétegeket a régészek kultúr-rétegeknek nevezik.

A tudósok munkája végéhez közeledett: úgy tűnt, Tatárlaka összes titkát feltárta. És hirtelen a legalsó réteg alatt feltárult egy gödör, amely hamuval volt tele. A gödör fenekén pedig ősi bálványszobrocskák, tengeri kagylókból készült karperec és. . . három kis agyagtáblácska, amelyeket képírásos jelek borítottak. Mellettük találták meg egy felnőtt ember szétdarabolt, égett csontjait. Szemmel láthatólag itt az ősi földművelők isteneinek áldoztak.

Mikor az izgalom lecsillapodott, a tudósok figyelmesen megvizsgálták a táblácskákat. Kettő közülük derékszögű, téglalap alakú, a harmadik pedig kerek volt. A kerek és a nagyobb téglalap alakú táblácska közepén kerek átmenő nyílást találtak. A gondos vizsgálatok kimutatták: a táblácskákat helyi agyagból készítették. A jeleket csak az egyik oldalra vitték fel. Az ősi tatárlakiak írástechnikája igen egyszerűnek bizonyult: a rajzos jeleket éles tárggyal karcolták bele a nyers agyagba, azután a táblácskákat kiégették. Ha ilyen táblácskák a távoli „Két folyó vidékéről” kerültek volna elő, senki sem csodálkozott volna. De sumér táblácskák Erdélyben! Ez minden képzeletet felülmúlt. Az itteniek is emlékeztettek a tordas-vincai cseréptöredékek elfeketített jeleire. Összehasonlították őket a tatárlakiakkal, s a hasonlóság szemmel látható volt. Ez pedig sokat mond. A tatárlaki írásbeliség nem előzmény nélkül jött létre, hanem a Vinca- kultúra képírásos írásbeliségének részét alkotta, amely az i. e. 5. évezred közepén és az i. e. 6. évezred elején terjedt el (lásd: Tehnik i Mologyezs, 1975. 5. számát).

A Balkánon az első földműves települések még az i. e. 6. évezredben jelentek meg, ezer év elteltével pedig már egész Délkelet- és Közép-Európa területén földműveléssel foglalkoztak. Hogyan éltek az első földművelők? Kezdetben földbevájt kunyhókban éltek, s a földet kőszerszámokkal művelték meg. A fő gabonaféle az árpa volt. Fokozatosan megváltozott a települések külső képe is. Az i. e. 5. évezred végére megjelennek az első agyagból vert házak. A házak nagyon egyszerűen épültek: a vázat fagerendából állították fel, ehhez illeszkedtek a falak, amelyeket vékony vesszőből fontak, s azután ezt betapasztották agyaggal. A lakóházakat boltozatos kemencével fűtötték. Amikor a ház rozzant lett, lebontották, elegyengették a helyét és újat építettek. így tehát az ősi település fokozatosan felfelé terjeszkedett. Évszázadok teltek el, s a földművelők fokozatosan kezdték elsajátítani a balta és egyéb eszközök használatát, amiket bronzból készítettek. S hogy néztek ki Erdélynek ezek az őslakói? Az a nagyszámú szobrocska, amelyek az ásatások során előkerültek, részben segíthet újból megalkotni kinézetüket. Előttünk agyagból mintázott férfi-fej. Nyugodt, férfias arc, nagy sasorr, hajukban fésült választék, s hajukat hátul kis varkocsba fogták össze. Kit ábrázolt a régi szobrász? Vezért, papot vagy egyszerű földijét, ezt nehéz megmondani. Persze ez nem is olyan fontos. Más a fontos: előttünk nem halott szobor áll, amelyet meghatározott és szigorú szabályok szerint készítettek, hanem egy ember, egy erdélyi őslakó arca, s mintegy hét évezred távlatából néz ránk.

61