Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 11. szám - MŰHELY - Dorosmai Imre: A karacsáj-balkár rovásírás és feltehető magyar kapcsolatai

A rovásjelek összevetésénél tulajdonképp figyelembe vehetjük Fehér Géza és Rafail Popoff professzorok közösen elvégzett ősbolgár (Madara-i, abobapliszkai rovásfeliratok) ótörök és székely egyező rovásjelek alapján összeállított táblázatát. Ebből kitűnik, hogy az ősbolgár-székely egyező jelek közül azonosnak tekintendők a k„ n„ sz„ d„ s„ zs„ g„ i„ r„ I hangok jelei. Ha megállapításaikat figyelembe vesszük, úgy „Ösz- szehasonlító táblázatunk” don-kaukázusi és a magyar rovásjel egybevetések, d„ g„ betűk jeleit azonosnak kell vennünk.

A karacsáj és a magyar rovásbetűk egyező jeleinek száma tíz, illetve az„ r„ és„ z„ egy-egy jelváltozatát is figyelembe véve tizenkettő.

Táblázatunk alapján más megállapításokat is tehetünk. A legszembetűnőbb a karacsáj és a Don-völgyi rovásjelek majdnem teljes egyezése, valamint az, hogy jellegzetes jelei (ng, dzs, j. k) alapján a nagyszentmiklósi kincs rovásfelirata is csak kaukázusi eredetű lehet. Vagy ott készült kincs és rovás, vagy onnan származik a mestere.

Az az általánosan elfogadott feltevés, hogy a magyar rovásírás ősforrása az ótörök, nem valószínű, mert a táblázatból is kitűnően a magyar rovásírás közelebb áll a don- kaukázusi rovásíráshoz.

Úgy gondolom, hogy a magyar rovásírás ábécéjét, miként Wulfila a gótot, Meszrop az örményt, s mint Cirill a glagolitát, egyetlen személy alkothatta. Az írás ábécéjét nem lehet felerészben megalkotni, csak teljesen. Nem lehet várni a kiegészülésére száz évig.

Cirill esetében jól tudjuk, hogy a görög minuszkulákat vette alapul írása megalkotásánál, de mivel bizonyos szláv hangokra nem talált megfelelő görög betűt, e hangokra maga alkotott betűjelet.

Ami a magyar rovásírás „fejlődése folyamán” átvett ószláv e, o rovásjeleket illeti, nem fogadható el az a nézet, miszerint azt egy térítő szerzetes iktatta volna be a hiányosság megszüntetésére a magyar rovásábécébe.

Ám nem sok valószínűsége van annak sem, hogy a magyar rovásírás a, f, h, I betűjele görög eredetű. Az ,,l” rovásjelről ezt feltenni is nehéz, mert a görög megfelelő inkább a magyar rovás ótörök betűjének a jelére, az „s” rovásjelre hasonlít. Az f, h, jel átvételét illetően az ógörög „f” megfelelője nem megfelelő, de a magyar rovás ,,h” betűjének sem található az ó-görög megfelelője. A magyar rovás ,,f” betűjel alakra egyező jele megvan az ó-görögben, de ,,th” értékben.

Ám ettől eltekintve is nagyon valószínűtlen, hogy az ősmagyar rovás kezdetének kezdetén ne lett volna meg a hajdani magyar írásban az „I” az „f”, „a”, „h” vagy akár az „e” és az „o” betűk jele. Nyelvészeink szerint az „I”, „f”, ,,h” mássalhangzók megvoltak a honfoglalók nyelvében és nyilván néhány századdal annak előtte is.

Hogyan is írták volna le akár a fejedelem írnokai, vagy más rovástudók például a fehér szót, ha nincs az f és h hang jelölésére rovásbetű? — És hogyan a fa, fal, fül, ól, ló, olló, ül, alma, felhő, folyó szavakat? — Az almát csak egyetlen jellel az „m” jelével? Természetesen nem kizárt idegen betűk jelének átvétele, miként az meg is történt, de nem a „fejlődés” folyamán, hanem az írás megalkotásának idején.

A MAGYAR ROVÁSÍRÁS KELETKEZÉSÉNEK FELTEHETŐ IDEJE ÉS HELYE

A magyar rovásírás keletkezésének helyét Németh Gyula meghatározta (18):„a magyar rovásírás ismert alakját a Pontus vidékén nyerte.” ... „a székelyek már a Pontus vidékén magyar szövegek feljegyzésére használták.”

Keletkezésének ideje is csak elnagyoltan állapítható meg. A Tokmak-Kaja-i rovásfelirat esetében megállapították, hogy az az i. sz. I. századból való. Ennél viszont sokkal

57