Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Juhász Péter: A nomád szerződéskötés rítusa az óbolgároknál és a magyaroknál
A bolgár és a mordvin szimbólumok között nem szereplő fehér lóról az összehasonlító folklór segítségével megállapítható, hogy közös pogány áldozati állat volt. Az életet nyújtó földszellemet szokták megengesztelni vele. A pogány csuvasok Türenek rendszerint fehér színű áldozati állatot mutattak be. Hajdan a mezei áldozat alkalmával fehér kancát áldoztak, egyéb véres áldozatokban pedig fehér kost. A fehér színt az isten legkedvesebb színének tartották, népdal is szól róla: A rokon a feketét szereti, A házbéli nép a menyet szereti, A mi csuvas szokásunkkal Isten a fehéret szereti. A csuvasok áldozatok, ünnepek alkalmával még a század elején is fehér inget húztak, a pogány déli csuvasok pedig fehér nemez kalapot viseltek, sőt régente a felsőruhájuk legnagyobb része is fehér volt. A magyar honfoglalás mondájában szereplő fehér ló Sebestyén Gyula feltevése szerint „szintén áldozati állat volt; megengesztelője annak a szellemnek, amelynek földjét, füvét, vizét a magyarok előbb alattomban, majd nyíltan, de a régi birtokos tudatlanságának kijátszásával magukhoz ragadták.” Krónikáink hírt adnak arról is, hogy a magyarok az elfoglalandó haza jelképeit, a földet, vizet és füvet hálaáldozatul istennek, vagy inkább termékenységi varázslattal felmutatták, mint a bolgár szokással élő bizánci császár. Lisznyai Pál 1692-ben megjelent krónikájában bizonyára a néphagyomány alapján írja: „a Duna vizét, az alföldnek fekete földét és zsíros füvét.. . scythiai módon megáldották, mert a Duna vizét kürtben tölték, és az ég felé hinték, a fekete földet is az ég felé felhajigálták, a füvet hasonlatoskép.” Pannónia megvételének története ránk maradt egy XVI. századi verses feldolgozásban is. Egy ferences szerzetes, Csáti Demeter szedte versbe. Valamelyik krónikánk alapján dolgozott, de a népi epika is hatott rá. A népiesen csengő sorok, alliterációk arra engednek következtetni, hogy egykori hegedős éneket vett alapul. így éneke folytatása a régi népi epikának és arra utal, hogy Pannónia megvételének legendája még a XVI. században is élt a nép ajkán. Számunkra most még ennél is fontosabb, hogy Pannónia megvételének mondáját már Anonymusnál is megtaláljuk. Nála azonban még nem Szvatopluk az ellenfél, hanem Salán bolgár fejedelem, akinek földje a Bodrogtól az Alföldön végig az alsó Dunáig terjed. Ez az eltérés a monda lassú kialakulásából ered. Anonymus korában az emlékek özönéből még nem állt össze a monda kerek, különálló egésszé. Száz évvel később Kézai Simonnál (XIII. sz.) már Szvatopluk az ellenséges fejedelem. Az ő idejében Salán bolgár fejedelem már kikapcsolódott a hagyományból. Ettől kezdve a tréfás eset éle mindig a morva fejedelem jóhiszemű tudatlanságán csattan: nem ismerte az ural-altáji szimbólikus jogszokást, amely a föld, fű és víz jelképes átadásával az egész terület birtoklását is átengedettnek tekinti. Ha valaki ezek után is kétségbe vonná, hogy a nyereg és a fék érintése és a fű és a víz felmutatása vagy jelképes átadása bizonyos terület birtoklásának átengedését szimbolizálta a Bulgária és Bizánc közötti békeszerződés szertartásaiban, gondolnia kell arra, hogy Omurtag éppen ebben a békeszerződésben szentesítette apja, Krum kán Trá- kiában elért területi hódításait. Hogy Bizánc a békeszerződésben új területet engedett át Bulgáriának, arról többek között a szófiai Nemzeti Múzeum 638 leltári számú kőbevésett óbolgár felirata is tanúskodik. E töredékes felirat hírt ad arról, hogy a harmincéves béke megkötésekor 50
