Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - Tamási Áron: Szüntelen király (mesejáték - 1958)
Ha elhagyott, hagyjon is, hagyjon is, Mert én biza megélek, megélek, Egyedül is, magam is, magam is. KIRÁLYNÉ: (rájuk robban az ajtón.) Mi van itt?! TEREMBURA: Cincogtunk csupán, Szüntelen királynőm. KIRÁLYNÉ: Kendet kérdeztem, király uram! KIRÁLY: Kedves feleségem, elárvult ez a szegény Terembura s egy kicsit vigasztalódott. KIRÁLYNÉ: Honnét a lötty? KIRÁLY: Gyógyia királya küldte, kedves életem. KIRÁLYNÉ: Üzenje meg kend annak a Kikiri barátjának, hogy Ártánia királya korcsmát nyitott az ő italával. KIRÁLY: Node, kedves feleségem! KIRÁLYNÉ: Hát mi egyéb ez?! Italos üveg az asztalon, s tócsában a pohár! TEREMBURA: A tócsa nem szándékos, felség! KIRÁLYNÉ: S mi az a húros koporsó, a kend ölében? KIRÁLY: Citera, kedves feleségem. KIRÁLYNÉ: Kántor kornyikál afféle szerszám mellett, nem egy király! KIRÁLY: Munka után és ország gondjában a királynak is vigaszt nyújt. KIRÁLYNÉ: Oh! KIRÁLY: Igen. KIRÁLYNÉ: Tehát nem a sáfár, hanem a király vigasztalódott! TEREM BURA: Én jutottam árvaságra, felség! KIRÁLYNÉ: Atyja halt meg? TEREMBURA: Nem úgy vagyok árva, Szüntelen királynőm. KIRÁLYNÉ: Anyja talán? TEREMBURA: Mondom, felség, hogy nem úgy vagyok árva! KIRÁLYNÉ: Nem értem. KIRÁLY: Úgy lett árva, mint a madár, ki a felhőn odafenn jár. Még a vizet is gyászolja mostan, pedig nagyon víg volt azelőtt, míg a babája járt el az ajtója előtt. KIRÁLYNÉ: Én is elhagynám az ilyen embert. TEREMBURA: Királynőm, kíván valamit ellenem vetni? KIRÁLYNÉ: Nem valamit, hanem sokat, kedves Terembura! Úgy véljük ugyanis, hogy a sáfár a királynak rossz szelleme. A szívét gyámoltalanná tette, az akaratát elseny- vesztette. S így aztán maga lett szolgája azoknak, akik fölött uralkodnia kellene. TEREMBURA: Ennyi nem fér árva fejemre. KIRÁLY: A sáfár nem hibás, kedves feleségem. KIRÁLYNÉ: Ki más? KIRÁLY: Senki, okos galambom. Mert ugyanis az én szívem nem gyámoltalan, hanem csupán emberséges. Az akaratom pedig nem senyvedett el, csak bölcsen szabályozom. S szolgája sem vagyok senkinek, hanem a pásztora mindenkinek. KIRÁLYNÉ: Nem emberséges kend, király uram, hanem gyámoltalan! S nem is bölcs, hanem tyuty-muty! KIRÁLY: Nem értesz meg, asszony! KIRÁLYNÉ: Hát kendet nem is lehet, hallja! Mert ki tudja azt megérteni, hogy egy király ilyen anyám-asszon legyen?! Hogy a sáfárját macskának tegye meg, s magát egérnek!? Hogy a trónusból szellőnek csináljon martalékot!? Mert maholnap egy kufár teszi zsebre ezt az országot; vagy egy kántor mondja meg, hogy hány napot élhet még a király! Vagy jön egy bolhapásztor és kikergeti innét Ártánia királyát, a feleségével és a gyerekeivel együtt! 6
