Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - SZEMLE - Monostori Imre: Salamon Konrád: A Márciusi Front
anyag gömöri sajátosságaira: a pásztordalok és balladák kiemelkedő jelentőségére; a szlovák magyar migráció és együttélés kulturális hatására; a dalhagyomány történeti változásaira. Külön erénye a kötetnek, hogy felvillantja előttünk néhány kiemelkedő énekes egyéniség portréját, s azt a kulturális miliőt, amelyben a népdal, a mű- dal és a magyar nóta megkülönböztethetetlenül egyenrangú. A bemutatott munkák híven tükrözik Ujváry Zoltán sokoldalú érdeklődését, — s nem egy esetben jelzik a vonatkozó magyar folklorisztikai kutatásokra váró további feladatokat is. KÜLLŐS IMOLA SALAMON KONRÁD: A MÁRCIUSI FRONT Salamon Konrád könyve nemcsak hiányt pótló alapos szakmunka, de több is ennél: tudományos értékén túl — elsősorban a megírás módja miatt — a nem szakmabeliek számára is érdekes, élményt adó tanulmány. A szerző az eseménytörténetre koncentrált rendkívül gazdag forrásanyagának feldolgozása során (munkája ezért is lehet „jó olvasmány”), s ez a metodikai meggondolás igazolódik is a Márciusi Front történetének bemutatása során. Salamon persze olyaténképpen eleveníti fel a 30-as évek ideológiai-politikai irányzatait, hogy a jó súlypontozás és az arányok kellő tisztázása következtében a szellemi-ideológiai- politikai áramlatok jól érzékelhetően mindvégig ott vannak az események mögött. A politikát a hétköznapokba ágyazottan, a politikusokat pedig mint szőkébb csoportokhoz tartozó élő-cselekvő embereket mutatja be. Salamon Konrád tanulmánya mint „dokumentumkötet”, illetőleg mint forrásbibliográfia is értékes. A szerző a föllelhető dokumentumok (sajtó, levéltári anyag, személyes visszaemlékezések) teljességre törekvő bemutatásával, számtalan részletkérdés felvillantásával teremti meg nemcsak a hiteles, de a szemléletes, a hangulatokat is érzékeltetni tudó történelmi légkört. Természetesen az adatoknak ez a bősége nem fullad bele az öncélú felhalmozásba, a szerző nem mulasztja el forrásainak szükséges kritikáját, értékelését, minősítését sem. Tulajdonképpen csak egyetlen komolyabb kifogást emelhetünk Salamon Konrád (vagy inkább a kiadó?) koncepciójával szemben: gyakorlatilag hiányzik a Márciusi Front előzményeit bemutató fejezet. Azazhogy van egy efféle bevezető része a kötetnek, ez azonban annyira vázlatos (következésképpen hiányos is), hogy ettől a fejezettől aligha kérhetjük számon az egyébként korántsem egyszerű és problémamentes előzmények taglalását. Inkább azt hiányoljuk, hogy Salamon Konrád nem néz igazán szembe azzal a kérdéskörrel, hogy vajon a Márciusi Front valamiképpen következménye, folytatása volt-e az Új Szellemi Frontba két évvel korábban összeverődött népi írói mozgalomnak, avagy éppen ennek reakciójaként fordult a népiek egy része az 1935-ös próbálkozásnál jóval nagyobb lehetőséggel kecsegtető tömörülés felé. Féja Géza — a Márciusi Front egyik vezéralakja —- például még 1941- ben is úgy látta, hogy „A «Márciusi Front» elődje az «Új Szellemi Front» volt, mely a «Válasz» s a «Magyarország» körül alakult. ..” Ez a„szel- lemi csoport fejezte ki írásaiban: 1. A reális népi helyzetet. 2. A magyar sorskérdéseket. Ugyanez a csoport mutatott rá a megoldás módozataira, tehát «faltörő kos» volt, s lehetővé tette, hogy a fiatalabbak az általa ütött résen benyomulhassanak, s szellemi szerepet nyerhessenek.” (Magyar Út, 1941. ápr. 10. 1. o.) Jó lett volna a tanulmányban ezzel kapcsolatban azt is tisztázni, hogy a népi írók mozgalmának korábbi szakaszához miképpen kapcsolódik a Márciusi Front korszaka mint az egész mozgalom legtermékenyebb, a csúcsot jelentő szakasza. Jóllehet nem a népi írók ideológiatörténetének a feldolgozását tűzte ki célul a szerző, mégis úgy gondoljuk, hogy a Márciusi Front problémakörének teljességre törekvő feldolgozásakor nem lett volna szabad mellőzni az előzmények részletes taglalását. Ezekkel a megjegyzésekkel viszont be is fejezhetjük kritikai észrevételeink előszámlálását, a szerző ugyanis az igen vázlatos bevezető után valamennyi ideológiailag és politikailag fontos mozzanat elemzésére kitér. Többször is visszatér például a Márciusi Front egyik alapvető belső vitájához: a politikai avagy szellemi mozgalom dilemmájához. Minthogy a Márciusi Front a szellemi mozgalom mellett nyilvánvalóan politikai tényező is volt, a vita akörül folyt, hogy „a Márciusi Front írói — ideológiai tevékenységük mellett — beavatkozzanak-e, illetve be tudnak-e avatkozni (szervezéssel, pártalapítással és vezetéssel) a mindennapi politikai életbe vagy sem.” (64. o.) Részletesen foglalkozik a szerző a Márciusi Front kiáltványának nevezetes 12. pontjával, azzal ugyanis, hogy a Duna-völgyi népek önrendelkezési jogának deklarálása mellett a mozgalom egyenlőségjelet tesz a pánger- mán és a pánszláv „imperialista törekvések” közé. A kötet legérdekesebb (s talán legértékesebb) fejezetei és fejezetrészletei azok, amelyek a baloldal megosztottságával és belső vitáival foglalkoznak. Ezek a problémák, mint például Ignotus Pál és köre — Bálint György szavaival — „mind dogmatikusabb szektamagatartásba” merevedése, a zsidókérdés kiéleződése (nem utolsósorban Erdélyi József hírhedt versének megjelenése nyomán), a népi-urbánus ellentét több fronton történő újbóli kibontakozása, az a pálfordulás, melyben a Márciusi Front kezdeti támogatását az urbánusok részéről a szembefordulás váltotta fel, a Cobdenben folyó vita a jobb-, ill. baloldal miben89