Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - KRÓNIKA - Makkai László: Bethlen Gábor emlékezete

terjesztette a kincstárt illető birtokok pontos összeírását. A lista hosszú volt: Huszt, Kővár, Szamosújvár, Várad, Gyalu, Kolozsmonostor, Gyulafehérvár, Déva, Fogaras, Udvarhely, Görgény, Törcsvár, Karánsebes, Lugos, Lippa, Jenő várai és hatalmas uradalmai mellett számos város szerepelt rajta a harmincadokkal, sóaknákkal, nemesfémbányákkal és vashámorokkal együtt. Bethlen kétségtelen, s ezért megtagad hatatlan feudális jogot gyakorolt, mikor elrendelte az elzálogosítások és adományok 1588-ig visszaható felülvizsgálását, az „érdemtelenül” elidegenített jószágok azonnali visszavételét, a többinek, ha adományról volt szó, záloggá alakítását és a zálogösszeg kifizetését. Az „érdem” gyakorlatilag nem az eredeti birtokszerző, hanem a jelenlegi birtokló hűsége lévén, a fejedelem az elkobzás fenyegetésével engedelmességben tarthatta az erdélyi urakat, akik a kincstári javakból szerzett birtokok nélkül középbirtokosi színvonalra süllyedtek volna sok kézen megoszló családi örökségeikben. Ha pénz híján nem is tudta a fiskális javakat mind visszaváltani és saját kezelésbe venni, Bethlen mindenesetre pénzt szerzett a zálogösszegek behajtásával és híveket a kiváltás elhalasztásával.

Ahogy a korszerű politikai rendszert, az abszolutizmust a hazai viszonyokhoz alkalmazva próbálta megvalósítani, úgy kísérelte meg viszont a hazai gazdaságot a világpiachoz idomítani. Gazdaságpolitikáját merkantilistának szokták nevezni. Ha lehetőségeiben el is maradt a nyugati abszolutizmusok merkantilizmusa mögött, elveiben és gyakorlatában valóban korszerű volt. Akár merkantilista abszolutistának, akár — mint a bécsi pápai nuncius — kereskedő-zsarnoknak nevezzük, tény az, hogy Bethlen tudatosan törekedett a fejedelmi hatalom anyagi alapjainak súlyát a feudális földbirtokról ipari-kereskedelmi bevételekre áthelyezni. Az Európa-szerte gyakorolt monopóliumrendszert nem udvaroncai jutalmazására használta, mint Angliában a Stuartok, hanem állami kézbe vett küikereskedelemre. Biztosaival marhákat, bányakincseket, agrártermékeket vásároltatott fel és azokat megbízott hivatásos kereskedőkkel adatta el Bécsben, Velencében és máshol. Igaz, manufaktúrákat nem alapított, erre a Habsburg tartományokban is csak egy nemzedékkel később került sor, de mikor II. Fer- dinánd tömeges kivándorlásra kényszerítette városainak protestáns kézműveseit, ő anabaptista német kézműveseket és muranói katolikus üvegfúvókat telepített Erdélybe.

Németellenes elfogultság sem volt benne: mikor Habsburg-Magyarországon törvény tiltotta német zsoldosok behozatalát, ő udvari katonaságát külföldi német gyalogosokból toborozta és német kapitányt állított élükre. Erdély soknyelvűségét természetesnek vette s méltányolta. A szászoknak visszaadta a Báthori Gábor által erőszakkal elfoglalt fővárosukat, Nagyszebeni, s mikor az országgyűlés nemesi és székely többsége törvényt hozott, hogy a szász városok kötelesek polgáraik közé magyarokat is befogadni, a szászok kérésére visszavonatta a határozatokat. A román nyelv fejlesztését szolgálta azzal, hogy lefordíttatta a Bibliát románra, mely azonban csak halála után jelent meg nyomtatásban.

Bethlen valláspolitikáját az akkor már hosszú múltra visszatekintő erdélyi türelmi rendszer is előírta, de őmaga is tudta, hogy egy sokvallású ország kormányzásához különleges tapintat szükséges. Neveltetése, meggyőződése és külföldi szövetségesei a protestantizmushoz kapcsolták, de tudomásul vette, hogy az ellenreformáció előnyomulását lassítani, korlátozni lehet ugyan, de végleg megakadályozni nem. Ha magyar király akart lenni, ezt a magyar katolicizmussal nyílt ellenségeskedésben nem érhette el. Erdélyt viszont, politikai cselekvésének bázisát, szilárdan meg kellett tartania a protestantizmus védőbástyájának. Tudatosan munkálkodott egy kálvinista államegyház kiépítésén. A Tisza-vidékről kálvinista papokat telepített be Erdélybe a háborúk folyamán megüresedett vagy újonnan alapított gyülekezetekbe. Szenczi Molnár Albertet külföldi írói és kiadói tevékenységében támogatta, majd egyetemalapító

77