Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - KRÓNIKA - Makkai László: Bethlen Gábor emlékezete
detekből ekkor felnövekvő osztrák kereskedőtőkésekkel osztozva a bányászati és kereskedelmi monopóliumokat, főleg pedig a már korábban eladományozott kincstári birtokok mellé a felkelőktől elkobozott földeket s azokon a jogot a parasztságnak robotszolgaságba igázására. A társadalom középső és alsó rétegeit a Habsburg-abszo- lutizmus részben meggyöngítette azzal, hogy a protestáns köznemességet, városi polgárságot és parasztságot, ha az erőszakos katolizálásnak ellenállt, kivándorlásra kényszerítette, részben pedig alárendelte és kiszolgáltatta az udvari arisztokráciának és az azzal szövetkező kereskedőtőkéseknek. Bethlen Gábor politikai rendszere is nyílt és programszerű abszolutizmus volt, s alattvalóival elvileg is el akarta azt fogadtatni. A korábban már külföldi királytükrök fordításai (Guevara: Horologium principum, Angliai I. Jakab: Bazilikon dóron, magyarul 1610 ill. 1612) révén terjedő abszolutista államelméletet ő alkalmaztatta a helyi viszonyokra, a Lipsius hatása alatt író Pataki Füsüs János által, akinek 1626-ban megjelent „Királyoknak tüköré” című műve kimondja, hogy az igazi uralkodó „Istentől küldetik és választatik, mint az országnak földjét főképpen élő vitézit az hadakozásra megtanító Bethlen Gábor”. A rendi méltóságok és testületek csak tanácsadók lehetnek mellette: „noha sokan vonszák az hajót, de azért az egész hajónak főképpen való gondját csak az hajós mester viseli, így kell az királynak az egész országnak és polgári társaságnak kiváltképen való gondját egyedül magának viselni”. Ennek az Erdélyre szabott gondolatmenetnek népjóléti színezete is van: „Az mely király avagy fejedelem az népet szereti és azoktól ő is szerettetik, nem különben tündöklik birodalmában mint az jó házi gazda az népe között, fő hajósmester hajójában az evedzőzők között, az embernek szíve az többi tagok között és az fényes nap az holddal egyetemben az több ragyogó csillagok között, sőt az Isten személyét viselő király az itt ez földön, az mi Isten az égben.” A korabeli abszolutista elméleteknek ez az erdélyi változata leginkább a rendekkel szemben a széles néprétegek támogatását kereső hollandi oranista monarchizmus propagandájára hasonlít, de nem egyszerűen külföldi eszméket tolmácsol, hanem a hazai kálvinista prédikátoruknak már Bocskai óta egy népbarát királyról táplált vágyálmait is tükrözi. Ezért tudta Bethlen a templomi szószékeket megnyerni az abszolutizmus hirdetésére, mint azt a fejedelem iránti engedelmességet tanító korabeli prédikációk egész sora, főleg pedig Milotai Nyilas István udvari prédikátornak a XX. zsoltár magyarázata formájában a keresztény uralkodó Bethlenről vett ábrázolása tanúsítja. Az viszont már országának gazdasági-társadalmi viszonyaiból következett, hogy Bethlen e korszerű elveket régies, rendi hivatali apparátussal volt kénytelen lebonyolítani. Ezt azonban jól kézben tartotta, mint ahogyan a rendi országgyűlést is a maga akaratának szentesítésére használta fel. Uralkodásának kezdetén kísérletet tett arra, hogy az országgyűlésen időről időre megújított adómegajánlás helyett rendszeres jövedelemhez jusson egy olyan közpénztár felállításával, amelybe a három rendi „nemzet”, a nemesek, a székelyek és a szászok kiváltságosai saját zsebükből fizessenek s ne hárítsanak minden adót a jobbágyságra. Az erdélyi rendek nem mertek nyíltan ellenkezni, megszavazták a fejedelmi kívánságot, de azután csendes ellenállással meghiúsították megvalósulását. Bethlen hamarosan rájött arra, hogy a rég bevált gyakorlathoz kell alkalmazkodnia. Az erdélyi fejedelmi hatalmat a török támogatás mellett a középkori vajdai, püspöki és szerzetesi birtokok alapozták meg, amelyek a fejedelmet az ország egyetlen nagybirtokosává tették. Mellettük a legelőkelőbb nemesi családok birtokai is eltörpültek. A Báthoriak azonban, akárcsak a Habsburgok, a kincstári birtokok nagy részét eladományozták vagy elzálogosították híveiknek. Bethlen megpróbálta ezeket visszaszerezni. Az 1615. évi országgyűlést azzal lepte meg, hogy eléje 76
