Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - KRÓNIKA - Makkai László: Bethlen Gábor emlékezete

méltó tett, de sok évszázados távlatból visszatekintve ennél is többet kell tulajdoníta­nunk Bethlen Gábornak. Benne tiszteljük az első modern magyar uralkodót, aki jó ösztönnel és nem csekély sikerrel kereste s részben meg is találta a kiutakat a rendi feudális állam korlátokká vált keretei közül egy korszerű politikai rendszer kiépítése felé. Életének eseményeit: az ismeretlenségből való kiemelkedését, küzdelmes ifjú­ságát, győzelmes hadjáratait és kényszerű békekötéseit, messzenéző kultúrpolitikáját az egykorú szövegekből, nem utolsósorban saját leveleiből megismerhetjük. Azt azon­ban, ami egyéniségéből és életművéből leginkább emlékezetre méltó, csak utólag visszatekintve lehet egész jelentőségében felfogni, hiszen akkor még a kifejezések is hiányoztak, amelyekkel valameiy kortárs, vagy akár őmaga is világosan megfogalmaz­hatta volna. Harminchárom éves volt, mikor Erdély fejedelmévé választották. Nem a magyar arisztokrácia csúcsáról lépett a trónra, mint elődei. Ellenkezőleg: olyan homályból indult, hogy még születési idejét sem ismerjük pontosan. A források többsége 1580-ra teszi és Marosillyére; egyik közülük november 15-ike tájára. Harminchárom éves fővel azidőben senki sem számított ifjúnak, ő pedig különösen nem. Szemeinek komoly tekintete, melyben villámló harag és metsző irónia tudott felcsillanni; hatalmas orra, erősvonalú, duzzadt ajkai, melyek körül egy keserű vonás állandósult; sápadt arcát keretező fekete szakálla, jellegzetes, vállai közé húzott fejtartása, mely minden képén szembeötlik — mindez sokat szenvedett, sokat tapasztalt, nehéz gondoktól terhelt javakorabeli férfi benyomását keltette. Testében két emigráció és harmincnégy csata nyomait, lelkében egy korai árvasággal sújtott, mostoha körülmények közt eltöltött gyermekkor megaláztatásait és két korán elhalt gyermekének gyászát hordozta. Óva­tos, ravasz, sőt néha cinikus, mint a kiábrándult öregek; józan, mint akinek egy nagyon hosszú élet tapasztalatai állanak mögötte — és egyúttal egészen más is, hihetetlenül fiatal. Ruganyos és rugalmas, fáradságot és csüggedést nem ismer; mindig kész a táma­dásra, vagy a visszavágásra; elméje csak úgy ontja a gyakorlatias megoldásokat és a me­rész terveket; ha valami nem sikerül neki, bámulatos lélekjelenléttel fog azonnal újabb, ha kell, az előbbivel homlokegyenest ellenkező vállalkozásba. A diplomáciai szálak mesteri fonogatásában nyilvánuló szinte játékos kedve, a hadakozás kis és nagy gond­jainak szinte örvendező vállalása, minden csalódásokon átsegítő természetes, száraz humora, a dolgokat és az embereket kellő értékükre szállító iróniája, s mindehhez a művészi alkotásokban való elragadtatott gyönyörködés képessége — egytől egyig megtörhetetlen, örökifjú életkedvének minden külső látszatot meghazudtoló bizonyí­tékai. Magasabb iskolákat sem itthon, még kevésbé külföldön nem járt, ifjúságának zava­ros éveiben nem is járhatott; minden amit tudott, az élet nehéz iskolájában ragadt rá. Tudásánál mindig több volt sejtése, olyan gondolatoknak mintegy a korszak levegő­jéből való beszippantása s azután önálló továbbgondolása, amelyek külföldön is éppen csak csíráztak, Magyarországon pedig éppenséggel ismeretlenek voltak. Vállalva az anakronizmus kockázatát, megpróbáljuk olyan fogalmakkal jellemezni politikai kon­cepcióját, amelyeket ő maga nem használt s európai kortársai közül is csak kevesen: abszolutizmus, merkantilizmus, tolerancia, demokratizmus. Csupa olyan törekvés, amelyek csak Bethlen halála után teljesedtek ki s nyertek végső elméleti körvonalazást. A cseh felkelés leverése után II. Ferdinánd örökös tartományaiban megtört a rendi ellenállás és nem volt többé akadálya az abszolutizmus bevezetésének, amire a Habs­burgok akkor már egy évszázada törekedtek. A Habsburg-rendszer annak az udvarhű arisztokráciának a paradicsomává épült ki, amely részben a rendi ellenállás renegát- jaiból, részben a rendi felkelést leverő zsoldosvezérekből alakult. Ezek kapták a ko­rábban többnyire polgári eredetű jogászokkal betöltött főhivatalokat, a szerény kez­75

Next

/
Thumbnails
Contents