Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - MŰHELY - Csató Károly: Publicisztikától a forradalomig (Buday Dezső életútja 1906-1919 között)

lösz-e fizetség?...). Elkerülhetetlennek tartotta a földreformot („Hiszek millió kis parcellában”). Irodalmi munkássága a maga szintjén és színvonalán bizonyítja, hogy nem, vagy csak mindig késve tartozhatott a magyar szellemi progresszió fő irányához, amit a költészetben Ady, a társadalomtudományokban pedig a baloldali polgári radikálisok és részben a szociáldemokraták képviseltek az első világháború ideje alatt. Ennek az oka, elvi-politikai meggyőződésének korlátái miatt, nem ismerte fel az alapvető osztályok adott történelmi érdekeit, s orientációja az őszirózsás forradalomig ezért értékelhető feltételesnek és esetlegesnek.

FORRADALMI TEVÉKENYSÉG ÉS A PUBLICISZTIKA

Buday Dezső politikai színrelépése a kecskeméti Nemzeti Tanács megalakulásával kezdődött: 1918. novemberién a belügyminiszterrel folytatott előzetes tárgyalás után Kecskeméten is leszögezték, hogy a Nemzeti Tanács „szükség esetén minden hatalmat gyakorolhat”, s mint a város ellenőrző szerve „direktívákkal” irányít. Ezen az ülésen dr. Fodor János; a Népjóléti Bizottság elnöke bemutatta dr. Buday Dezsőnek a katonákhoz írt felhívását, amint a tanács elfogadott, s 10 ezer példány kinyomtatásáról határoztak. Muraközy Gyula indítványára propagandabizottságot alakítottak „a nép felvilágosításának és megnyerésének elérésére”, s Budayt dr. Szántó Kálmánnal, dr. Réthy Gyulával, dr. Lőwy Ödönnel, Tóth Lászlóval és még másokkal együtt a bizottság tagjává választották.

A város súlyos közélelmezési gondokkal küzdött, amely fokozta a katonák és a lakosság elégedetlenségét. Buday Dezső felhívása a kecskeméti Nemzeti Tanács 1918.november 11-én megjelentetett „A Béke” című kiadványának vezércikke: Milyen lesz a jövő? „Gonosznak” minősítette a múltat, „nehéznek” a jelentés „szépnek” a jövőt, mert a tömegek úgy akarták. A katonákat arra kérte, hogy bocsássanak meg a múltért, mert akik itthon várták őket, azok nem hibásak, s akik bűnösek voltak, elnyerik büntetésüket. „A nép kezébe vette az uralmat és megfogja vizsgálni mindenkinek a cselekedeteit: vájjon, mit cselekedett akkor, amikor véreztek a nép fiai?” Bizalmat kért a felelős kormánynak, amely igazságot szolgáltat, s felszólította a katonákat, hogy ne maguk ítélkezzenek, legyenek elnézőek a jelen gondjai iránt: „Ha kevés a kenyér, csak még egy kicsit várhatok a jövő kenyere sok lesz és fehér. (...) Ne vegyétek el erőszakkal attól akinek van: a mi ujjunk messze elér és mindenki oda fogja adni, amit csak nélkülözhet. (...) A jövő az egyenlőségé. Ezért élünk, ezért halunk. (...) A jövő nem napszám, hanem föld: négymillió hold föld szétosztása. És ha nem elég, akkor még többé. (...) ... a jövő az az igazság, az a testvériség, az az egyenlőség.”

Sisa Miklós, aki a kecskeméti jogakadémián Buday tanítványa volt, majd később a Galilei Kör elnöke lett és a polgári demokratikus forradalom időszakában aSzabadgondo- lat című lap szerkesztője, 1918. december 11-én kelt levelében cikket kért egykori tanárától: „Nagyon kérlek, hogy kommunista áliamtervezetedből, amit a legjellemzőbb részletnek tartasz, engedd át a január 1-i vagy 15-i számra.” A „kommunista államtervezetnek” említett írás az a mű lehetett, amelyet Buday a Gyermek című lap 1918. évi 3—A számában „pár hónap múlva megjelenő nagy politikai könyvem” -ként aposztrofált. Sisa megkapta az írást, de visszaküldte: „Sajnos nem tudom rovatom keretébe beilleszteni, mert cikked egy érdekes könyv tartalomjegyzéke (...) az én rovatom pedig adminisztratív szocializmust szeretne csinálni annyira részletes (...)... már ma megcsinálható szocialista agrárjavaslatot közöl, cikket hoz az üzemek szocializálásáról és a lényege az, hogyan lehetne a dolgot nyélbe ütni? A lényege az átmenet kiépítése a legkevesebb rázkódtatással.” Ez a mű nem jelent meg soha, valószínű be sem fejezhette politikai elfoglaltsága mellett, s a hagyatékban sem található. A levélváltás és a „nagy politika könyvem” kitételéből arra lehet következtetni, Buday már 1918 őszén foglalkozott a for

82