Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - DOKUMENTUM - Ismeretlen Veres Péter-levelek (Közreadja: Iványosi-Szabó Tibor)

érdekek is érvényesíthetők? Erről mi nem tudunk, ebből még nem látunk semmit. Mi nem adunk el 30 százalék felárral tenyészállatokat. Mi nem szállítunk külföldre különleges terményeket, amit esetleg szállítunk is azt a kereskedőknek és az egykezeknek adjuk, ha van haszon, ők teszik el. De most már valóban érdekel bennünket, hogy min veszekednek az urak. És ez egyúttal alkalom arra is, hogy megmondjuk: Ebből a kamarából nekünk elég volt, ez a kamara nekünk nem kell, ellenben adjanak szabadságot a népnek arra, hogy megcsinálja a maga valódi gazdasági szervezeteit, amelybe majd nem hálni jár a lélek és amelynek nem az elnökválasztás lesz az egyedüli tevékenysége ...”

A kamara ezúttal is sorra válaszolt a különféle lapokban megjelent bíráló észrevételekre. Valószínűleg részletesen taglalta Veres Péternek a makói újságban megjelent cikkét is. Az újság e számát a kamara alelnöke küldte meg figyelemfelkeltő sorok kíséretében Kecskemétre, ahol ez ma is megtalálható.

E levél másolata nem maradt ránk, de az író reagálásából a gondolatmenete és állás- foglalása egyértelműen kirajzolódik.

„Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara Igazgatóságának

Kecskemét

Igen tisztelt Uraim!

Megkaptam a levelet és a könyveket. Köszönöm. Újra elolvastam a cikkecskémet is. De nem találok benne sértő vagy igaztalan állításokat. Erre elég bizonyíték, hogy a miniszternek fel kellett függeszteni a kamara önkormányzatát. Volt rá ok vagy nem volt? Személyi vagy pártpolitikai harcok folynak ott? Azóta már egész csomó méltatlankodó cikk jelent meg a különböző lapokban ezekről a dolgokról.

Visszatérve a cikkemre, azt tényleg az elnökválasztási zavarok hozták ki belőlem. De nem ennyi volt, hanem egész nagy háromoldalas kézirat volt, amelyben nem így hetykén odavetve mint ahogy ebből a cikkből látszik, hanem a magam szokásos módján valóban tárgyilagosan beszéltem a Kamara dolgáról. Megírtam például, hogy ha egy érdekképviseletnek nincsen minden faluban egyesületi helyisége, a tagokból megválasztott vezetőkkel, akkor még a legjobb érdekképviselet sem teljesítheti a hivatását sem szociális, sem gazdasági tekintetben. Nem is a Szabad Szónak írtam, hanem egy napilapnak, de mivel én vidéken lakom, elkéstem a cikkel, akkor már foglalkoztak az üggyel. így adták át a Sz. Szónak, amely erősen megnyirbálva, csak a szerkesztőnek tetsző részeket szedte ki belőle. De nem nagy ügy az egész, amit ott mondtam, az körülbelül az egész szegényebb parasztságnak a véleménye a Kamaráról.

A jelentés is az én odavetett állításomat igazolja. Munkáskérdésekről szóló részét figyelmesen átolvastam és feltűnt, hogy „munkásjóléti alapunk most már körülbelül hétezer pengőt tesz ki". Hát mondják meg Uraim egy több vármegyére terjedő mezőgazdasági érdekképviseletnek 15 éven át hétezer pengőjegyűit össze munkásjóléti alapra? Egy munkásszervezet milliós költségvetéssel dolgozik. A következő oldalon van éppen a kimutatás, hogy a gazdasági cselédek és munkások száma a Kamara területén eltartottjaikkal együtt 185.519+ + 244.942, — tehát majdnem félmilliós lélek. A koldusság határán élő törpebirtokosokkal, sziki és homoki kisbérlőkkel bizonyára 7—800 ezer lélek a Kamara szegényeinek száma. S ebből 15—20 kertmunkás bizony nem nagy szám. Egyébként a jelentés tele van panasszal, vagyis azt igazolja, amit én is írok, hogy a kamara nem az, aminek lennie kellene.

Bocsássanak meg Uraim, én nem vitatom, hogy a Kamara a mezőgazdasági termelők érdekeit szolgálja, de vitatom, hogy az ország földmunkás-, cseléd- és szegényparaszti tömegeinek az érdekeit képviselné. Amit csináltak: mintagyümölcsöst és kertmunkásképző iskolát az lehet nagy dolog a semmihez mérve, de kicsi dolog az igényekhez mérve.

Önök bizonyára megértik, hogy cikkemben „Mi” alatt csak a szegényparasztok különböző rétegeit értem, nem pedig a földbirtokos rétegeket. Ezek a „Mi”-k bizony joggal mondhatják, hogy a Kamara munkájából keveset látnak, néhol pedig, mint az én falumban egyszerűen semmit.

Érdekképviseletre valóban szükség van, de a Kamara így nem lehet az. A szegények nem érzik a magukénak, s így még a jóakarat sem ér semmit. Mi közük nekik ahoz, hogy ki az elnök, ellenben ahhoz van közük, hogy mennyi a napszám, mennyi acselédbér, milyenek az iparcikkek árai. Ha érdekképviselet a Kamara, akkor itt nagyobb feladata van mint a termelésfejlesztés körül. Mindjárt adok egy pár példát:

A múlt héten megírtam a Kis Újságban, hogy mi van a hizlalással? Miért nem lép közbe a Kamara. Miért nem informálja a kormányt? Mi történt itt? 70—80 filléres áron elpocsékolták a szegényparasztok a hízóikat s majd februárban az elkésett kormánybeavatkozás jó46