Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Halmos Ferenc: Nem aktuális (Dokumentum tíz részben)
kát elsősorban a termelés kívánja meg. Másrészt havi szinten — annak, aki vállalja — ezer-ezerkétszáz forintot jelent. SZERZŐ: De ahhoz, hogy ennyit hazavigyen, mennyit kell feláldoznia a szabad idejéből. JÁNOS: Ez igaz. Valójában az egész szabad időt, szom hatokat, vasárnapokat. Ez mind rámegy. SZERZŐ: Ez gyakori szerinted? JÁNOS: Sajnos. Gyakori. Szinte mindennapos. SZERZŐ: Megéri ez? JÁNOS: Egy bizonyos idő után azt kell mondani, nem. Mindenkinek vannak elképzelései, valamilyen szándék, vásárlás, egyebek. Eddig rendben is van. De a későbbiekben ez gátoló körülmény, fárasztó. Akkor már szívesen lemondana a pluszmunkáról, de szükséges, mert igényli a vállalat. A terv érdekében vállalni kell. SZERZŐ: És mi lesz ennek a vége? JÁNOS: Hát? Az ember jobban elfárad, nincs ideje kulturálódni, tájékozódni. Egyedül az ágy marad, pihenni kell. SZERZŐ: Mint szakszervezeti bizalmi, te ezt a helyzetet hogy ítéled meg? JÁNOS: Nem tudom hol a megoldás. A munkaerőhelyzet annyira kötött, a tervek annyira feszítettek. SZERZŐ: Ha valaki nem akarna túlórázni, milyen következményekkel járna? JÁNOS: Hát nem veszik jónéven, nem örülnének neki. Ezután következett volna az üzemvezető a tervek szerint. Félórás keresgélés után a szerző végre rátalált. Az irodájában bujkált. Most még jobban szabadkozott, mint korábban. Nehéz helyzetbe került. A szerzőnek megígérte, hogy válaszol a kérdéseire, de most szégyellte bevallani, hogy megtiltották neki. (Vagy legalább is figyelmeztették.) Félórás rábeszélés után végül is elindult — idegesen — a csak őt váró kamera felé. SZERZŐ: Pista, ide a gyárba ipari tanulóként kerültél. Azóta nagyon sokféle beosztásod volt. Szakmunkás, meós, meó-csoportvezető, most pedig üzemvezető vagy. Áttekintésed lehet a műhely dolgozóinak életéről. Szerinted azok az emberek, akik tíz, tizenöt, húsz évet ledolgoznak itt, mit hagynak itt, ebben a munkában, az életükből? PISTA: Abból kell kiindulni, abból a közmondásból, hogy az embernek második otthona a munkahelye. Itt életük ötven százalékát töltik, fizikai—szellemi tevékenységünket itt látjuk el. SZERZŐ: Arról beszéltünk a fiúkkal, hogy sok nekik a túlóra, gondolod, hogy ez nincs hatással az otthoni életükre is? PISTA: Hát hatással van. Minden alkotás csak energiabefektetéssel jön, tehátugyanezen emberek az energiájukat fektetik bele, tehát fáradtak. Ugyanúgy a pihenésben, a későbbiek folyamán újratermelődik náluk és újból friss erővel kezdik a munkanapjukat. Vagy pedig hosszított, nyújtott műszakjukat, akár túlóra után. SZERZŐ: Az emberek azt mondják, hogy ezután a munka után semmilyen tevékeny ségre nem marad energiájuk. Véleményed szerint — hisz te is voltál fizikai dolgozó — így van ez? PISTA: Egyeseknél így adódik, mert a munka után nem osztják be az idejüket, nem fordítanak időt arra, hogy kulturális, szellemi téren fejlődjenek tovább. Ez csak akarat kérdése. 33
