Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - MŰHELY - Csató Károly: Publicisztikától a forradalomig (Buday Dezső életútja 1906-1919 között)

A Társadalomtudományi Társaság lakáskérdésről rendezett vitájában Buday Dezső is részt vett. Az ott elhangzott hozzászólását 1918. novemberi számában közölte a Huszadik Század. A téma — általa — legfontosabbnak tartott „megközelítése”; a katasztrofális lakáshiány pillanatnyi enyhítése és a lakáspolitika távlatainak a meghatározása, s ezekből külön-külön és együttesen is következik, hogy „szocializálni kell a lakásügyet”, a megoldás nem lehetséges kislakások építésével. „A jövő fejlődése a városokban (..) a kollektív bérházaké, nem a kertes kislakásoké. Kaszárnyákat kell építeni nem kislakásokat (mert) ... hiányzik onnan a kollektív vízszolgáltatás, a kollektív mosókonyha, szárító, stb. (...) A fejlődés útja a bérház az ő kollektív intézményeivel. (...) A fejlesztés főirányai a közeljövőben; a széles utca, magas emeletszám, szóval az amerikai rendszer, — gyors liftek, hócsúsztatók mellett már alkalmazható közös kert a háztetőn,s a kollektív intézmények egész sora: konyha, közös telefon, gyermekjátszótér stb. (...) A jövő lakáspolitikájának az útja a várospolitikának az útján visz keresztül.” Buday ebben az inkább agitatív, mint tudományos igényű cikkében a korábban felvázolt kollektivista társadalmi ideált az amerikai típusú urbanizációval kapcsolta össze; az álláspontot egyedül képviselte.

A SZÉPÍRÓ BUDAY

Tény, hogy Buday Dezső az első világháború kitörésének évében mint publicista elhallgatott, s elvi politikai koncepcióját tekintve a hozzá legközelebb álló Kecskeméti Lapokban ismét csak 1918 nyarán publikált— mégpedig az oktatási reformjavaslatát — amelynek lényege a jogakadémiai és a mezőgazdasági szakoktatás összekapcsolása.

Szépírói tevékenységének elemzése látszólag megtöri tanulmányom vonalvezetését, de ha azt vesszük, hogy Buday kizárólag gimnazista korában írt novellákat, verseket (mint érzelmileg túlfűtött kamasz), valamint a világháború éveiben Hungaricus álnév mögé bújva, mint egyetemi magántanár, szociológus, jogbölcselő, a Huszadik Század körének és a Társadalomtudományi Társaság tagjaként, akkor megállapíthatjuk, hogy szépírói szerep- vállalása tudatos. Mivel a korábban kibontakozott és megszakadt publicisztikai tevékenység helyett írt elbeszélést, regényt és verseket, tehát e tevékenységnek egyfajta parabo- lisztikus folytatásáról van szó. Egyetértek Lőrinci Huba értékelésével, hogy íróként „ugyanazt folytatta Buday Dezső — csupán más szférában, más eszközökkel — amit jogtudósként, szociológusként, békeharcosként, közéleti személyiségként.” E tekintetben egy regényt, egy novellát és több verset, versfogalmazványt vehetünk számba. A műfajok között megfigyelhető egyfajta munkamegosztás. Regénye és novellája inkább nagyobb horderejű filozófiai és etikai problémákkal foglalkozik, versei pedig aktuálpolitikai in- dítékúak. A formaváltás lényege: publicisztika helyett irodalom.

Hungaricus álnéven A szenvedő Ember címmel 1916-ban megjelent regénye 1948-ban játszódik Indiában, Olaszországban, Németországban, Oroszországban és Kíhában. Főszereplője Krisnátó indiai herceg, akivel az író azonosítja magát: „És én vagyok Krisnátó herceg (...) És én írtam A szenvedő Embert.” Krisnátó azt vallja magáról: „Mindig az Isten útjait jártam .Én most is az Istent keresem.”

A regény cselekményének társadalmi háttere elmosódó, az ellentétek nem társadalmi és osztályellentétekből, hanem vallási és erkölcsi-morális különbségekből adódnak. A szereplők cselekedeteit nem társadalmi és osztályérdekek, hanem ideológiai és erkölcsi nézetek motiválják. A történelmi-gazdasági környezet a regényben általánosságban a technikai civilizáció magas foka. Az emberek interkontinentális, óránként háromezer kilométeres sebességgel szálló repülősasokkal közlekednek, telekommunikációs rendszerekkel érintkeznek egymással, van sugárfegyver; a városok a mai szóhasználattal élve óriásvárosok, megapoliszok.

78