Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Halmos Ferenc: Nem aktuális (Dokumentum tíz részben)
SZERZŐ: Gyuri, az iparban — általában — 44 órás a munkahét. Tapasztalatom szerint az emberek ennél sokkal többet dolgoznak. Te hogyan látod ezt a kérdést? GYURI: 50—60 órára is kijöhet egy héten a 44 helyett. Van, hogy ez megoszlik, hiszen van hétköznap is túlóra, nemcsak szombat, vasárnap. A hétközi túlóra a keservesebb, mert ott az ember reggel bejön és késő este ér haza. Szabad szombat, vasárnap viszont a pihenőnapot veszik el az embertől. SZERZŐ: Ha felbontjuk ezeket a túlórákat... GYURI: Ha fel bontjuk ezt a 30 órát — hiszen hivatalosan csak ennyiről beszélhetünk, ez az engedélyezett — akkor ez hét, nyolc napot jelent. Ha nincs hétközi túlóra, akkor is elvisz két szabad szombatot és egy vasárnapot. Az exponált területeken ez állandóan így megy. SZERZŐ: Megfogalmazhatjuk, hogy 44 órás munkahétről nem igen beszélhetünk? GYURI: Igen. Általánosságban nem lehet beszélni róla. SZERZŐ: Ez a harminc túlóra — s tudjuk, gyakran még ennéi is több — milyen hatással van fizikai, szellemi állapotodra, a közérzetedre? Egy ilyen túlórás nap után mit tudsz kezdeni magaddal, ha hazamész? GYURI: Gyakorlatilag — mivel általában felbontott túlórát csinálunk —fél nyolc, nyolc, mire hazaér az ember. Vacsora közben elolvassa az újságot, esetleg ha egy jobb tévéfilm van, megnézi. Hát ennyi. Új helyszín következik. A szerző volt munkahelye, az edzőmú'hely. Egy órába is beletelik, míg a stáb átrendezi a felszereléseket. (Közjáték az üzemvezetővel, aki egyébként jó cimborája volt a szerzőnek. SZERZŐ: Pista, tőled rengeteg dolgot szeretnék megkérdezni. Beszéljük meg, nehogy váratlanul érjen. PISTA: Nem lehetne engem kihagyni? SZERZŐ: Nem. Sőt! Az üzemvezető láthatóan ideges. Kéreti magát. Érvek, ellenérvek. A vita eldöntését elodázza, hogy az üzemvezetőt elhívják egy elromlott géphez. A szerző megnyugtatja a rendezőt, hogy az üzemvezetővel rendben lesz minden. A rendész e mondatra felkapja a fejét: — Az üzemvezető elvtárs nem nyilatkozhat. Semmilyen érv nem hat rá. Meglátjuk, mi lesz ebből — gondolja a szerző.) Elkészültek a műszakiak az edzőmú'helyben. Lámpák, huzalok mindenütt. A műhelyajtót elállják a bámészkodók. A szerző és a rendező alig tudja átverekedni magát az embergyűrűn. Indulhatunk? — kérdezi az operatőr. A rendező a szerzőre tekint, az bólint. SZERZŐ: Pali, te is sokat túlórázol. Mi ennek az oka? PALI: Szükséges. Például megbetegszik egy ember, elromlik egy gép, akkor már ugyanazt a programot nem tudja teljesíteni a műhely. Pedig elő van írva. Szóval muszájból. SZERZŐ: Te mégis morgolódtál mindig, ha itt kellett maradni. PALI: Az ember a meghatározott munkaidőt ledolgozza becsületesen. Úgy érzi, ezzel megtette a magáét, persze, hogy húzódozik. De hát a pénz sem közömbös. SZERZŐ: Arányban áll szerinted az így megkeresett pénz azzal, hogy a szabad szombatokat, vasárnapokat, vagy a délutánjaidat itt töltőd a gyárban? 31
