Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - MŰHELY - Csató Károly: Publicisztikától a forradalomig (Buday Dezső életútja 1906-1919 között)

TÁRCACIKKEK, PUBLICISZTIKA, SAJTÓVITÁK 1913—1918 KÖZÖTT

Kecskemét olvasóközönségének a „kiváló szociológusként” bemutatott Buday Dezső elsősorban társadalomtudós — amit önálló kiadványok formájában is közzétett tanulmányai is bizonyítanak — másodsorban a református jogakadémia helyettes, majd az1913—14-es tanévtől rendes tanára, s így számára a helyi sajtó elvei és nézetei érvényre juttatásában harmadrangú fórumként vehető számba. Az a szerepkör viszont, amit korábbi munkássága és tanári státusza miatt is Kecskemét szellemi életében betöltött, egyben feltételezte, hogy a város társadalmi közegeivel a hozzá legközelebb álló sajtóorgánum, a Kecskeméti Lapok útján is kapcsolatot tartson. Röviddel a letelepedése után három cikket tesz közzé a lapban, s társadalmi-politikai, erkölcsi nézeteinek egyfajta összegzésével mutatkozott be úgy is mint társadalomtudós, szépíró és politikus. írásainak tükrében nyilvánvaló, hogy a jobboldali radikalizmus és a polgári radikalizmus között állt. Ebben az összefüggésben világítható meg első jelentkezése, a kecskeméti sajtóban, amely időben egybeesett a Katona József Kör-beli bemutatkozásával.

A Divat és erkölcs című tárcája az ott felolvasott eszmefuttatása. írásában, mint erkölcsi alapállás kapott hangsúlyt ,,. .. keresztény erkölcsi világban élünk.” (. ..) „Kétezer esztendős ez az erkölcs és még nem ment ki a divatból, hanem egyelőre fejlődik.”

„És a báli alkalmak erkölcstelen decolle-fajtáin nem szabad megbotránkozni, az kérem — divat. De szabad megbotránkozni az igazán szép milói Vénuszon, mert az nem jár táncestélyekre. Szabad ruhát adni Amerikában a szobrokra, mert azt a helyi erkölcs úgy kívánja. Szabad elítélni Izidora Duncan klasszikus szépségű görög táncait, ahol csak a láb fedetlen. De nem szabad megbotránkozni az idétlen pezsgőmámoros szupécsárdáson ... az úrilányok mély dekoltázsban árult vállain ...(...) Nem lehet megnézni Bataille Balga szűz-ét, de léha operetteket, a Fővárosi Orfeum trágár műsorát igen.” Buday tehát a keresztény erkölcs alapján ítélte el a polgári kettős erkölcsöt, amely a hazugság, a képmutatás divatját teszi uralkodóvá.

írása második részében a hazugsággal párosuló nagyzási hóbortról szólt, arról a magatartásformáról, amely úgy nyilatkozik meg, hogy az illető azt mondja „a szomszéd vármegyében van a vagyonom”, s kiderül, hogy csak két hold szőleje van; a másik dicsekszik, hogy jó ismerőse a miniszter, pedig csak messziről látta. A harmadik öntelten mondja, hogy „elcsábította a primadonna”, pedig csak fogadta a köszönését. A kultúra divatjáról szólva a polgári értékvesztést így fogalmazta meg: „Petőfit sokáig fűzfapoétának csúfolták, Kossuth Lajost pedig hazaárulónak tartották. Ma már fel tudjuk fogni nagyságukat. El fog jönni az idő, amikor egy Ady Endrét vagy egy Bartók Bélát minden túlzásaiktól menten a nagyok között fognak említeni.” Kikelt az aranyifjú mentalitás, az önmagáért való kaszinózás és kávéházi élet, a dzsentroid magatartás ellen: „Szegény fiú, egész éjjel a fülledt levegőjű kávéházban mulat, vagy legjobb esetben is szürke társaságok mindennapos robotosa, de még nem látta Nyugat- európát, nem látta az életet sem odakint, sem idehaza. (...)... nem érzi, hogy ebben az elmaradt, szegény országban ezer a tennivaló. Hát hogy lehet így élni?”

A külföldrejárás divatját és erkölcsét elemezve tárcájában három fő típust vázolt fel, mégpedig a „kocsmákra emlékező”, „külföldistenítő-magyartagadó” és a „kül- földieskedés divatmajmait”. Ezzel állítja szembe azt a típust, aki bejárja Európát és külföldön szerzett tapasztalataitól is sarkalhatva akar igazi magyar lenni, de nem külföldi ideálokat másol. Szerinte az értelmiségnek ez a típusa teremtheti meg, hogy

74