Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Oázis a futóhomokon
Államí-díj. Ehhez képest keveslem az olvasók számát. Én bizony nem várnám meg, míg eljönnek az olvasók, kimennék elébük síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Én, amikor ott dolgoztam, kiköltöztem az irodából, de nem ez a lényeg, hanem a nyitottság. A szakmát én Martonosi Páltól tanultam, de másképpen képzelem el a könyvtárat, mint ő, vagy azok, akik őt tanították. Martonosi elve a belső tökély, enyém a nyitottság. Amikor a hadseregben ügyködtem, egy év alatt sikerült elérnem, hogy az olvasást fontosnak tartsák. Én voltam a József Attila olvasómozgalom elsőszámú példaképe, első kitüntetettje országosan, ennek ellenére nincsenek illúzióim. Azóta felnőtt már az a nemzedék, akit bevontunk abba a mozgalomba, és láthatjuk, nem vált olvasó nemzedékké. Ennek ellenére híve vagyok mindenféle lehetőség megragadásának. Martonosi Pál különböző történelmi korszakokat vészelt át, de mindvégig a könyvtár érdekében. Megjegyzem, 1956 előtt még hetenként volt rendezvény a könyvtárban, beszélgetni lehetett, alkotó- műhely is volt, ma érthetetlenül óvatosak, szégyellősek, túlzottan tekintélytisztelők a könyvtár munkatársai, az igazgatóval az élén. Én meg egyszerűen nem fogadom el, hogy ne a könyvtár legyen a város szellemi életének élettel teli központja. Népművelő a Művelődési Központban: Mint könyvtár jó, de mint közművelődési intézmény szemellenzős, pedig jó előadóesteket lehetne ott tartani. A két intézmény közötti együttműködés abból áll, hogy átmegyünk a könyvtárba széket pakolni. Másik népművelő a Művelődési Központban: A Városi Könyvtár fel van magasztalva. Meg kell hagyni, szépen kiglancolt könyvtár. A legszebb intézmény a városban. Ez valóban közművelődési intézmény. És nagyon szép. Éppen ezért szervezzük oda az esteket, Tompa Lászlót, Fodor Andrást, oda visszük a Kocsis Zoltánt, szóval mintha ezt a könyvtár csinálná. Kimegy a stencil, hogy a Városi Könyvtár és a Városi Művelődési Központ közös rendezvénye. Na most a könyvtár az égvilágon semmit sem csinál, de ez nem is baj, mert ők vannak ott, ők adják a helyet, ők a jó gyerekek. Harmadik népművelő a Művelődési Központból: Ha van egyáltalán szellemi élet ebben a városban, azt elsősorban a Városi Könyvtárban kereshetjük. Szakszervezeti könyvtáros: A Városi Könyvtár nagyon jó, állományában ritkaságok is találhatók. A város vezetői nem ismerik a könyvtár értékeit. Ennek az az egyszerű oka, hogy nem járnak oda, tisztelet a kivételnek. A vezetők többsége számára a könyvtáros elsősorban táros, amelyik leginkább a raktároshoz hasonlít. A vezetők közül sokan csak akkor kerülnek kapcsolatba a könyvtárral, amikor a marxista egyetemre járnak. Valami mégsem stimmel a Könyvtárral, egy kicsit talán lejjebb kellene ereszkednie, a színvonal feladása nélkül. A halasi közművelődés egyik irányítója: Nem vagyok elégedett a könyvtárral, az Állami-díjat sem érzem indokoltnak. A statisztika nem megbízható. A rendezvények negyedére csökkentek. Nem látok törekvést arra, hogy megpróbálnák a lakosságot a könyvtárhoz szoktatni. Hiányoznak a könyvtárból a kiállítások, a különféle rendezvények, a kis közösségek, az önképzőkörök. Mindennek ellenére a könyvtár az egyetlen hely a városban, ahol igényes művelődés lehetséges. Csak azzal szemben lehetek elégedetlen, ami már eljutott valameddig. A Szakmai Bizottság munkatársa: A mi szakszervezeti könyvtáraink csak az első lépcsőt jelentik, tulajdonképpen mi a Városi Könyvtárnak neveljük az olvasókat. Egyébként az egységes könyvtári hálózat lenne az igazi megoldás, amikor az üzemi könyvtárak a Városi Könyvtár fiókjai lennének. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ munkatársa: Magyarországon az igazgatói irodák nagysága és a könyvtárak minősége között fordított arányú összefüggést tapasztaltam. Martonosi Pál szobája az átlagosnál kisebbek közé tartozik. És mi a véleménye a könyvtárról a városban élő értelmiségieknek? 60
