Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Oázis a futóhomokon

— Hát van aki beül szórakozóhelyre, cukrászdába, magyarnóta-esetek, táncdalestek, műsoros estek is vannak.

— Én is járok a népi tánckörbe a művelődésibe. Az iskolában megkérdezték, hogy akarunk-e táncolni. Van itt még a Lyra együttes, ezek költők verseire zenélnek.

— Hogy hol van a művelődési ház? Ezt nekem kellene kérdeznem. Fogalmam sincsen.

— Én húsz évvel ezelőtt voltam ott.

A FÉRFI FODRÁSZATBAN

— A kulturális élet eléggé jó. Bizonyítéka ennek, hogy van bábszakkör, citerazenekar, kulturális csoport, színjátszó csoport. Mit akar még, folytassam? Na várjon csak . . . Van, biztos, hogy van még . ..

— A művelődési házba a diszkó-korosztály jár. Nálunk a tiszti klubban két-három tömegrendezvény volt, aztán komoly politikai rendezvények, de volt koncert is,

legutóbb Korda.

— Tudomásom szerint a könyvtárnak van egy olyan részlege, amely gyermekekkel is foglalkozik, felvilágosító-nevelő munkától kezdve azt hiszem mindennel foglalkoznak.

— Tegye hozzá, hogy a könyvtárban rendszeresen előadóestek szoktak lenni, művészek jönnek, író-olvasó találkozók vannak, nem régen a televízió is ott járt.

A KÖNYVTÁR ÉS A MŰVELŐDÉSI KÖZPONT KÖRNYÉKÉN

— Ha nagyon őszinte akarok lenni, az a közvélemény és ez az enyém is, hogy nincs színvonal. Nincs az, hogy a kultúra tömeges lenne, hogy valami mindenkit, sokakat érdekelne. A jó műsorok közönsége minimális, töredéke a városnak, az értelmiségieknek, a tanároknak, a gimnáziumi tanároknak. Pécsett, Kecskeméten vagy Szegeden, ott másképpen van. Persze könnyű nekem, én persze járok egyetemre. Aztán, honnan is tudnák az emberek, hogy mi van? Egyedül a mozi programját tudja az ember. Nehéz dió nagyon.

— A kulturális élet eléggé szűkreszabott: a könyvtár és a művelődési központ és kész. Ha meghívnak, elmegyek a könyvtárba, mint múltkor is a Kocsis Zoltán hangversenyére. Elsősorban a színházat hiányolom. Előadóművészeket is sűrűbben kellene meghívni. A TIT éppen hogy csak beindult. Hallottam, hogy nyelvtanfolyamra is alig jelentkeztek, és nem indul be. Akkor van még a Csillagász Klub, arra jártam egyszer-kétszer. Mint óvónő figyelem, hogy az emberek, főleg a munkások a tévé körül tömörülnek. Bekapcsolják és nézik végig, amíg van benne valami.

— Például volt tavaly a Jobba Gabi, jött egy önálló estre, hát az sajnos, kellemetlen incidens volt, tudniillik, mi nevelőtanárok nem tudtuk, hogy miről szól majd a darab, a Buta August, így nem készítettük elő a gyerekeket. Nem bírták nevetés nélkül, és hiába próbált meg a művésznő beszélni velük, végül is meg kellett szakítani az előadást. Ezt tudom mondani a Művelődési Központról, mert én csak akkor megyek ilyen helyre, ha kísérni kell a gyerekeket. A könyvtárral is így van.

— Megjelentek ilyen kis röplapocskák, onnan tudtam meg, hogy lesz ez az est a könyvtárban, a Fodor Andrásé. A múlt héten volt itt a Béres Ilona is, nem a könyvtárban, hanem az Ezerjó étteremben, szóval egy kocsmában. Hát mit mondjak? A pincérek tettek-vettek, sürgölődtek. Nem volt szerencsés. Volt a Művelődési Központban egy színháztörténeti előadás, az jó volt. Van itt azért valami.

— A művelődési központ? Ha bűvészt hívnak meg, akkor sokan összegyűlnek. Van azért más is, például a Lyra együttes, Weöres-verseket zenésítettek meg, ugyanakkor politikai dalokat is énekeltek. Aztán néptáncot is lehet választani, és működik még a Harlekin színpad is. Az igényekkel van komoly baj. Vannak emberek, akik igényelnek, ezek elmennek a városból.

51