Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - Király László: Üzenet, Az álom, Alvók (versek)
Munkáját lenézte, le a jussolt vágyait, lenézte a múltját. Az elodázások gyepén deleltette álmaink. Elébe állt rengeteg KIRÁLY LÁSZLÓ ÜZENET A báránypiac véres költemény. Sorai közt, fejünk lesunyva, kutatjuk a rejtett értelmet. Ami nincs. Szekérderékból bégetés szökken, drótháló alól. Gépkocsik nyitott csomagtartója, bennük lenyúzott testek, dülledt, közönyös szemek, és minden csupa vér. Kocsik ablakában bólogó műkutyák. Békésen abrakoló csontos lovak mellett szerte heverő gyapjúgubancok. Egymáshoz csomózva négy lábad, édes, AZ ÁLOM A kívül állók kívül állnak. Arcuk torzon ellapulva az ablaküvegen. Tolonganak. Milyen különös — szól egyikük, idegesen, széles harcsa-szájjal —, milyen érthetetlen, megfoghatatlan: azok, ott, mindnyájan, belül állnak. Belül állnak, körben, hangjukat nem hallani, szavuk érthetetlen, csak szájuk mozgása látható. bizakodó akaratnak, kapu a kijáratnak. A jövő tűnő cél. Közöny ködöl. S egyre távolibb a messzeség. bárki megemelhet, s megtudja, mennyit érsz. Pálinkásüveg-erdő hevítő árnyai közt dolgoznak a fáradt böllérek, vigyorgó-szenvtelen-röhögő-iszonykodó tömeg figyeli csöndben, miként hagyja el végleg a testet a bőr. Legényke cipeli sivalkodó húgát: Most odaviszlek, hogy levágjanak. Billegnek a mérlegkarok. A bejáratnál háborúból idemaradt gázálarc-dobozban szép sárga virágok, és nárciszok. S minderre semmi mentség, csak annyi, hogy emberek vagyunk. A belül állók belül állnak. Egyikük beszél. Hallgatják. Talán verset mond. Talán így: A kanyaron túl közelgő fényszórók. Lámpás férfiak. Mögöttük hosszú sor társzekér. Nehéz lódobogás. Torlaszoljuk hát el az ajtót. Egyetlenem. 23
