Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - Simonyi Imre: Évszám-szonettek (versciklus)

SZONETT — ÉVSZÁM NÉLKÜL

(Elvégre mégsem jegyezhetem egy szonett fölé címként a Krisztus Urunk születése óta eltelt mind az 1979 esztendőt. Még kevésbé a korábbi évmilliókat.)

. . . mert örökké a parnevü s a bugris . . . Igen — mindig a parnevü s a bugris:

Nem a Paraszt nem az Úr nem a Munkás ez az erkölcsi és szellemi bundás.

de a belőle megélő szekundáns: ,, Védtelen torkod?" — No ez azért túlzás!

ő az ki védtelen torkodnak ugrik. Csak addig feszegethető a húr is

míg végsőkig feszül ám el nem pattan de a Szellem hangján pofádon csattan: ki nem Hatalom vagy csak Visszaélés!

Mert ENNYI vagy te bugris-parvenü: együttvéve sem több mint együgyű (bár magabiztos!) hozzá-mit-sem-értés!

1947, 1948

(Hogy e két esztendőben 1949—1953-at sejtettem-e már? Az eszem: talán. A szívem: nem. Az

idegzetem: igen.)

... és volt a barátság s voltak a könnyvek s voltak kocsmák (éjféli menedékek) s voltak a hitviták a „vesézések" s voltak a könyvekre lehulló könnyek.

S volt: Vásárhelyre vetett Németh László. ('S itthon volt még a hazátlanná űzött Kassai Polgár.) — S hogyha jól betűzöd: E mögött EZ volt: Vonatkerék-Szárszó

lehet tán mindnyájunk választható útja ... (A „sorok között’’ EZ lapult lapulva.) s idézőjelben mára "népi írók.’’

Idézőjelben is meg beidézve.

Nem babra ment a játék már de vérre.

S kik voltak — jóég! — kik voltak a bírók?!

1920. IX. 14. -???

(avagy: születésem pillanatától halálom órájáig.)

hol a Reményvesztett bástyák közt állott; Kék-Pruszlik! Szőke-Fürt! — Micsoda

védettség!

S törhetett a Vétlenre bármi Vétség: tányér leves vetett ágy — így a lányok.

Úrilak? Cselédszoba? — Ölelő túlélés! Megszőkült-kékség: a lányok.

S hogy kellett e kékség! s az a szőkeség!

(Reményem két színe.) —Az hogy dőreség hinni: e két színben volt AZ erő?!

— De hisz oly kékes-szőkék itt a lányok!

Hogy is mondtam? Mindenen túl a lányok? Igen. Ám rajtuk túl valami kékség:

(vagy épp általuk?) volt még a Reménység. S volt aki e remény mögé is látott;

8