Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Oknyomozás és célkeresés (Halasiak városuk művelődéstérképe előtt)
8. A választottak Kikkel együtt dolgozna legszívesebben és miért? Kit tart szellemi partnerének? Kiben lát értékes embert? Ezeket a kérdéseket tettem fel azoknak az értelmiségieknek, akikkel Halason a közművelődésről beszélgettünk, akiknek többsége „hivatásos közművelő”, kisebb része pedig társadalmi munkása a közművelődésnek. Kit tart tekintélyes, kit érdekes, kit népszerű, kit rendhagyó, kit ellenszenves embernek? Ezt kérdeztük harminc könyvtári tagtól és húsz „közművelőtől” is, az előbbi hatvanfős csoportból. Elsősorban az érdekelt bennünket, hogy mennyiben fedi át egymást a hivatalos és a nem hivatalos értékrend, hogy a választottak körében hogyan alakul a „közművelők” aránya, hogy kik milyen mértékben élnek a választás lehetőségével, vagyis, hogy tudnak-e megfelelő társakból elegendőt választani. 200 személy neve fordult elő, ez Kiskunhalas lakosságának hét ezreléke. A 200 közül 136 személy csak egy, 28 személy csak két, 11 személy csak három, 6 személy csak négy szavazatot kapott. 29 személyt említettek öten, vagy többen. A kétszáz név összesen közel hatszázszor szerepelt a kilencven választónál, ami azt sugallná, hogy mindenki hét szellemi társat választott, de több mint húszán csupán egy, vagy két személyt tudtak megjelölni, körülbelül ennyien pedig tíznél többet. Ez utóbbiak között könyvtártag, vagyis „egyszerű polgár” alig akadt. A szellemi társul választottak, illetve értékesnek, tekintélyesnek, érdekesnek tartott személyek között leggyakrabban a következők szerepeltek: 32-en választották Szabó Miklóst, az MSZMP városi bizottságának első titkárát; pártbizottsági tagok, népművelők, könyvtárosok, orvosok, pedagógusok, lelkészek, munkások és pártmunkások, tanácsi vezetők és műszaki értelmiségiek, KISZ-vezetők és régi vágású reformátusok, kommunisták és fenntartásokat hangoztatok. „Nagyon egyenes ember. Néha kicsit naivnak tartom, mert ő még nem ment át azokon a fázisokon, amin én keresztülmentem. Ő még hisz sok mindenben, amiben én nem tudok hinni. Nagyon egyenes ember, ez az igazság” (középiskolai tanár.) „Minden művészet, mindenféle alkotó tevékenység pártfogója és rajongója. Alapvetően olyan ember, aki mindent megtett és megtenne azért, hogy ebből az abszolút nihilből ki lehessen lépni” (gyógyszerész). „Megszomjaztam egy ilyen típusú ember létezésére, mivel ez az ember olyan, mint egy pohár tiszta víz. Ő nagy horizonton látja ezeket a problémákat, rendkívül nagy mértékben ad indítékot a kultúra fejlődésének. Ennek az embernek nincsenek olyan kapcsolatai, amelyek valami olyasmit sugallnának, hogy ez az ember szeret jót enni, inni. A hal a fejétől büdösödik, az ő munkája egészséges erjedést indított meg” (középiskolai tanár). „Sok jót mondhatnék róla, de elégedjen meg eggyel: nem tagja a vadásztársaságnak” (a városi tanács előadója). 21-en választották Kövecs Gyula kórboncnok főorvost, a városi kórház közművelődési tevékenységének irányítóját: pártbizottsági tagok, népművelők, könyvtárosok, „régi vágású” és „újsütetű” tanárok, egy muzeológus, egy kárpitos, egy nyugdíjas zenetanár, egy tanácsi előadó, egy városi népfronttitkár. „Egyik szellemi vezére a halasi közművelődésnek. Jól összehangolt munkával teszi kellemessé azt az egy-két hetet, amíg a kiállítások tartanak. Le a kalappal előtte. Nagyon jó meglátásai vannak. A művészeknek, az alkotóknak is megfelelő szellemi partnere” (tanácstag.) „Igen rokonszenves buzgalma eredményeképpen kilóg a kórházi hierarchiából, rendhagyó jelenséggé válik: ő a művelt orvos” (népművelő). 21-en választották (ám többen kisebb fenntartásokkal) Szemerédi Lászlót, a városi tanács művelődési osztályának közművelődési előadóját: pártbizottsági tagok, ifjúsági vezetők, pedagógusok, köztük volt kollégái, a város művészei, orvosok, muzeológusok, műgyűjtők. „Bedolgozta magát a képzőművészetbe, most hivatalból űzi a 59
