Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Pünkösti Árpád: Fedőneve: Manci
de a fiam leejtette és eltört! — mutatja a sután összeragasztott reklámhamutartót és nevet. — Nem azért hittek az ál-Asztalosnénak, mert akadnak, akik aprópénzre váltják nevüket, múltjukat? — De nem én — robbannak egybe a kérdéssel,a szavak —, és nem a gyerekeim! Mindenki panaszát felvállaltam, de nem özvegy Asztalos Jánosnéként, hanem a szak- szervezeti mozgalom aktivistájaként — mert a nyugdíjig a SZOT-ban dolgoztam. Az özvegykedés nem fekszik nekem, szándékosan nem is használom, inkább titkolom, ki volt a férjem. Nem Asztalos Jánosnéként kerültem a mozgalomba, nem miatta, bár már az ő feleségeként börtönöztek be. Nekem megvan az önálló életem, ami pedig közös volt, azt az ő szerénységével kell őriznem! Másnap az antikváriumban megveszem a „Köztársaság tér/1956” című könyvet. — Asztalos János! Mond magának ez a név valamit? Amikor a nyomozás során a rendőrök eljutottak a Gyopár presszóba, Farkas Vince Miklósné egységvezető megrémült, hogy a férjéért jönnek, mert rászólt az elvtársnőre, hogy a kályhacsövet mégsem illik kiverni. (1978) „...Istenem Uram kérlek tégedet, Fordítsad reám szent szemeidet, Nagy szükségemben ne hagyj engemet, Mert megemészti nagy bánat szívemet.” 79
