Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Pünkösti Árpád: Fedőneve: Manci

„Artin drazsé sosem káros, ettől székes a főváros!”

Főhősünk nem szeretett kísérője előtt tárgyalni „ügyfeleivel”, mert ő nem feledkezett el arról, hogy Joli nénit kifaggathatják felőle. Óvakodott a férfiaktól is, K-nak azt mondta decemberben az orvosegyetem előtt, hogy maradjon csak kinn, mert sokan lennének „a dékánnál”! Asztalosnéként ő már felhívta dr. Khin Lászlót, a Semmelweis Orvostudomány Egyetem Gyógyszerészeti Kara Dékáni Hivatalának vezetőjét, mondván, hogy mivel a Pest megyei Pártbizottságon mezőgazdasági vonalon dolgozik, sajnos tájékozatlan az egyetemi felvételek ügyében. Ám mire dr. Khin elé került a mamával együtt, addigra elfelejtett mindent:

— Tessék elmondani, hogy mi kell a felvételihez, mert Asztalos elvtársnő már beteg volt, amikor telefonált, és nem jegyezte meg, most meg agydaganattal műtik a Mexikói úti idegsebészeten, ezért jöttem én helyette. — A felsorolást szépen végighallgatták, aztán a mama majdnem elájult a folytatástól: —Tetszik tudni, a kislánynak meghalt az édesapja a recski bányában és Gosztonyi elvtárs azt mondta Asztalos elvtársnőnek: „Mariskám, jobb lenne, ha az a gyerek nálatok lakna!”, így tulajdonképp most ő neveli. — Khin Lászlót hivatása már megedzette, szenvtelenül hallgatta hát a történetet, mire Mária asszony kivágta az adut: — Segít, ha a Központi Bizottságtól hozunk ajánlólevelet?

— Nincs jelentősége, de beküldhetik.

K-ék tehát lejjebb adták egy fokkal, már nem az orvosira, „csak” a gyógyszerészetire szerették volna becsempészni a lányukat, és bár mint mondták, vissza akartak lépni, az előbbi beszélgetés, a kinn várakozó papa „legyilkolása” ellenére is felküldtéka papírokat pártfogójuknak, aki azzal állított be: „Elhoztam az Országos Pártközpontból a papírokat!” és elismervényt kért róluk.

— Hogy van Asztalos elvtársnő? — kérdezte meg dr. Khin.

— Jobban. Most jövök tőle, vittem neki egy kis narancsot —felelte és megkérdezte, hogy elég lesz-e 14,5 pont a felvételhez.

— Semmiképp, 15 pont az alsó határ! — mondta a hivatalvezető.

— Nem érdekes, majd a minisztérium felemeli! — vetette oda foghegyről, amitől már az angyali türelmű Khin Lászlónak is felment a vérnyomása:

— Ha ez ilyen egyszerű, akkor mért nem emelték fel már szeptemberben!?

— Mert Moszkvában volt Asztalos elvtársnő és nem tudott intézkedni.

Talán ennyiből is kitetszett, hogy dr. Khin László nem esett hasra a befolyásos asszony előtt.

— Mázlim volt! Nem vagyok jobb emberismerő másoknál, de a többieknek az asszony ígért valamit, nekem viszont nem tudott mit ígérni. A felvételi rendszer adott, ha neki tényleg akkora a protekciója, majd a minisztérium felveszi a gyereket, nekem semmi gondom vele! Bár egy kézbesítőnél nem lehetett többre taksálni, meg kell mondanom, nem volt híján bizonyos képességeknek; jónéhányszor kivágta magát itt is. Leggyanúsabb az volt, hogy a KB-tól hoz ajánlólevelet: onnan mi felvételi ügyben sosem kaptunk ilyet!

— Egy vidéki városban éveken át tanúja voltam, hogy a vezetők gyereke mind bejut az egyetemre. Nem fest ön rózsaszín képet a felvételikről?

— A felvételi rendszer nem jó, de nem tudok jobbat nála. Az írásbeli a maga névtelenségével teljesen objektív, beavatkozásra nincs lehetőség. Hogy mégis annyi protekciós ügyről beszélnek? Akitől protekciót kérnek, az ritkán mond nemet. Ha a gyerek megfelel, akkor azt mondja: „Látod, felvették!”, ha viszont nem kerül be, akkor széttárja a karját: „Látod, ilyen nehéz, én sem tudtam felvétetni!” Elképzelhető, hogy vi68