Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Szoboszlai Ilona: Mongol etűdök (Holdújév, Sasvadászat, Betyárvilág)
térhódításával egyre kisebb „tere” marad a ragadozó madaraknak. Nem így van ez Mongóliában. Ez az ország továbbra is a ragadozó és dögevő madarak paradicsoma. Itt évente több millió állat pusztul el. Tetemük a ragadozó és dögevő madarak tömegének tápláléka. De az eltakarításban segítenek a rókák, a törperókák*, s a farkasok is. Láttam már állathulla mellett döglött rókát. Mongol kísérőim elmondták, hogy feltehetően egy falánk kopasznyakú madár csapott a koponyájára éles csőrével féltékenységből, amikor együtt lakmároztak. Mongóliában a sasvadászatot csak a kazahok űzik, akiknek többsége az ország legnyugatibb megyéjében, Bajan-Ölgijben él. Érdekes, hogy a mongolok nem vadásznak sassal, pedig Marco Polo szerint Hubiláj kán kedvenc szórakozása a solymászat és a sasvadászat volt. Hogy néz ki a vadászsas? Egyetlen szóval jellemezve: óriás. Európában ilyen hatalmasat még nem láttam. Súlya 7—8 kiló, szárnyainak fesztávolsága 2—2,5 méter. Valószínű, hogy nálunk ezt a fajtát nevezik kőszáli sasnak. Mongolul és kazahul bürged a neve. Fején díszes korona formájú bőrsapka, ami királyi külsőt kölcsönöz a madárnak. A sapka célja a szem takarása. Lábain fonott szíj-béklyó. A házban a bejárat mellett bal oldalt ül egy faállványon. Sapkája sötétben tartja, ezért csak akkor szólal meg, ha megérinti valaki. Ilyenkor kotkodácsoló, rikoltozó hangot ad. Csőre és karmai horgasak, élesek; ijesztően nagyok. Hogyan fogja meg az ember a sast? A vadászok többnyire kiveszik a fészekből, amikor még nem tud repülni. Kazah barátaim elmondták, hogy sokan vesztették már életüket ilyenkor, hiszen a legmagasabb sziklák közt fészkel. A sasok közül csak a nőstények alkalmasak vadászatra. Olykor a felnőtt sast is megfogják csapdával, melybe csalétkül nagy darab véres húst raknak; de az ilyen befogás ritkább, mert a sas nehezen esik csapdába. Sassal csak télen vadásznak. Ilyenkor edzik, tanítják s lefogyasztják, mert a sovány, éhes sas fürgébb, ügyesebb,-ragadozóbb. Testsúlya ilyenkor csupán 5—6 kiló. A sasvadászat során egy lovas a sast a hegygerincre viszi, egy másik pedig a völgy alján halad. A sasvivő jobb kezét kétágú fán nyugtatja, ami a nyereghez van kötve. Feltámasztott jobbkezén ül a madár. A sast tartó kezet vastag birkaprém kesztyű védi az éles karmoktól. A vadász kesztyűs kezével fogja a sas lábán levő béklyót is. Mikor felér a hegygerincre, a völgy felé fordítja a sast és leveszi fejéről a sapkát. A kazahok véleménye szerint ilyenkor legélesebb a sas szeme és rögtön meglát odalenn minden vadat (nyulat, rókát, törperókát, farkast). A völgyalja és a hegygerinc közötti távolság lehet több kilométer is. Emberi szem már több száz méter távolságban sem látja meg a terepszínű vadat. A sas, miután észrevette az áldozatot, siklórepülésben, egyetlen szárnycsapás nélkül suhogva csap le rá. A völgy alján várakozó vadász ekkor vágtában megindul, hogy idejében elvegye tőle a zsákmányt. A sas egyik lábával belekap a vad farába, másikkal a fejébe. Majd a fejét középre fordítva kiszedi a szemét és megeszi. Ha a vadász nem ér oda ekkor, számolhat azzal, hogy a zsákmány prémjét is megtépi a madár. Minden sas könnyedén megbirkózik a rókával, de némelyik a farkassal is elbánik. Persze kazah vadászok már olyat is láttak, hogy a farkassal folytatott küzdelemben maga a sas is elpusztult; legtöbbször azért, mert letörik a szárnya. Betanítása és edzése úgy megy végbe, mint a vadászat. „Csaléteknek” madzagon húzott döglött nyulat használnak. A zsákmányt úgy veszik el a sastól, hogy a szájába tesznek egy darab húst és miközben azt lenyeli, a fejére teszik a sapkát. * A türk nyelvekben ezt a rókafajtát korszaknak vagy karcagnak nevezik. Innen ered Karcag város elnevezése is, Karcag nevű kun vezér után. 49
