Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Sükösd Mihály: A törvénytevő (elbeszélés)
akkor nem tú'röm tovább. Nem tűröm. Nem tűröm, hogy kárt csináljon. Elég volt a kárcsinálásból, a károkból, múlandó testemen szemlélem országom sebhelyeit, érzem sebeit, nem akarom, nem tűröm, hogy felszakadjanak elég volt az ötvenkét éves korukra fogatlan, hektikás vénemberként felfordult parasztokból a rühes fejbőrüket véresre kaparó, örök hasmenésesen is dudoros hasú kisfiúkból a fölösleges tankcsapdának berendezett belvárosi közutakból, a rendeltetése ellen fordított, feltépett aszfaltból és utcakőből a gőgös és alaptalan magyar hadüzenetekből, a nyilvánvaló magyar háborúvesztésekből a frigid feleségekből, akik azt se fogják fel, a szombatonkénti hitvestársi ágy helyett miért megy rablóultizni a férjük a balgán elgondolt, gyatrán kivitelezett központi tervirányításos rendszerből, az átszervezések átszervezéseiből, a tavaszi jégkárt követő cukorfelvásárlók és liszttartalékolók ezeréves seregéből a légiriadó hangemlékéből, a betonon csikorduló hernyótalpakból, a csillár imbolygásából, a vakolatpotyogás vészjeléből a fajtám kihalása miatti aggodalmakból, Johann Gottfried Herder jóslatából, a mérföldmagas, kidönthetetlen kérdőjelekből, mi a magyar? és sumér vagy ugor vagy perzsa volt-e a magyar elég volt, nem tűröm tovább a rögeszmeláncolatot, hogy mikor és hányszor szüljenek a mindenkori magyar anyák, hogy a képernyő esti ábrázatai közül hány a félzsidó származék, hogy a körúti villamosok peronján kinek van nagyobb igaza, a pofozkodó zugutasnak vagy a parányi hatalmát fitogtató önkéntes ellenőrnek. Most, döntésemre készülve nem érdekel, hogy ezt, mindezt akarja-e vagy nem akarja-e Berzi Jakab. Ha akart vagy akaratlan tevékenységével ezt, mindezt fennmaradni segíti, ha tehát ezt, mindezt cselekszi, holnap vádat emelek ellene. Bírói székemben ülve elítélem, mert szükségét látom, hogy megfosszam, megfosszuk tevékenységi lehetőségétől. János evangélista evangéliuma. János evangélista híradása. János evangélista példázata arról, mi nem lehet, mi ne legyen az igazság. Mondó azért néki Pilátus: Király vegy-é Te csakugyan? Feleié Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. En azért születtem, és azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. Mondó néki Pilátus: Micsoda az igazság? Választásunk kulcskérdése, döntésünk alaphelyzete. Akkor és ott, azóta és bárhol. Akkor és ott, Júdeábán, a bizonyos térben, a meghatározható időben. Lehet, hogy megtörtént, lehet, hogy nem történt meg, de János evangélista szövege fennmaradt, eleget, túl sokat mondott a rákövetkező évszázadokon át. Micsoda az igazság? Egyetlen, oszthatatlan, egységes-e az igazság? Poncius Pilátus ott és akkor, mielőtt Jézust Krisztus halálra adta volna, felfedezte, nekünk, ránk, temérdek utódaira hagyományozta az igazság viszonylagosságát. Hány igazság van? Hány igazság lehet? Lehet-e az igazság több arcú, sok értelmű? Filozófus szerettem volna lenni, tehát: micsoda az igazság? Itt és most, döntésem küszöbén elvetem Poncius Pilátus ígéretes, bűvölő, bénító képzetét az igazság vagylagosságáról. Az, aki vagyok, országom és hivatalom szolgája, akaratom és döntésem ura: bírói székemben ülve egyetlen igazságot ismerek, egyetlen igazságot alkalmazok. 16
