Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Sükösd Mihály: A törvénytevő (elbeszélés)
jut, miként hat az osztályvezető bíró? Ha döntésem nem nyeri el felettesem felettesének tetszését, talán intézkedik, ügyemet másnak adják, hivatali minősítésemen folt esik, példás pályafutásom megtörik, ennyi az egész, ha döntésem nem nyeri el kedvenc alárendeltem tetszését, talán nem kíván többé velem ebédelni, nem kér bizalmas magánkihallgatást, nem kuporog paris-koloniál gyékényszékeim egyikén, hogy lelkiismeretének háborgásaiba megtisztelőén beavasson, ennyi az egész, ha majd nevemet említik (volt feletteseim, volt alárendeltjeim), talán a mestermunkást, a példaképet idézik, ha majd nevem említésre kerül, volt feletteseim, volt alárendeltjeim talán előbb csak legyintenek, utóbb már nem emlékeznek Egy magányos értelmiségi a soros döntés kulcsóráiban Egy magányos volt-értelmiségi, egy magányos, közösségével beborított államhivatalnok, telefüstölt szobájában Mit használt a volt-értelmiségi? Doktori értekezést tett közzé a magyar felvilágosodás előtörténetéről, sajtó alá rendezte és bevezető tanulmánnyal látta el Spinoza Etikáját, huszonöt éves, hat évig szerkeszti egy társadalomtudományi folyóirat filozófiai rovatát, harmincegy éves, abbahagyja, jogot tanul, államhivatalnok lesz Mit használt az államhivatalnok? Tizenegy év alatt mintegy négyezerötszáz ügyiratot tanulmányozott át, körülbelül ezernyolcszázszor hirdetett egy-személyes szájával ítéletet a Magyar Népköztársaság nevében, mérlegelt és döntött, elítélt és felmentett Jobb bírónak lenni, mint folyóirat-szerkesztőnek? Hasznosabb? Semmiképpen nem jobb. Nem biztos, hogy hasznosabb. Eszményi esetben talán egyforma hasznos. Ha megfordíthatnám az időt, visszacsinálnám a cserét? Nem csinálnám vissza. Miért cseréltem pályát? Az értelmiségi, aki Spinoza Etikáját rendezte sajtó alá, megelégelte a lebegést. Részt kívántam venni. Szabadon? A szabadon lebegés helyett a szabadon kötöttség állapotában. Mi az értelme bírónak lenni? Emlékszem dr. Ferkóra, a vérbíróra, ő ítélkezett az ötvenes évek legfontosabb politikai pereiben,őmondta ki a halált atábornokokra,a külügyminiszterre,sosemtiltakozott megrendelt szerepe ellen, magánbeszélgetésben tíz év fegyház helyett húszat, húsz helyett huszonötöt követelt, a tárgyalóteremben a mindenkori ügyész mindenkori sú- lyosbítási fellebbezésének készségesen helyt adott, kimondta a kötél általi halált, aztán a csukott, fekete autó hazavitte a hegytetőn épült villalakásba, homlokon csókolja feleségét, magtalan, a négy szobában ketten élnek, pizsamára vetkőznek, megvacsoráznak, dr. Ferkó saját kezével lehúz minden redőnyt, behívja feleségét, a szigetelt ajtók, ablakok mögött a rádió hullámhosszát Münchenre, New Yorkra, Londonra állítja, egymás kezét fogva, pizsamában, plédbe burkolódzva hallgatják a magyar nyelvű adást, hallgatják, hogy dr. Ferkó, a rezsim bíróbábja megint akasztófára juttatta az ellenzéki kommunisták közül ezt meg amazt, ha majd Magyarországon véget ér a diktatúra, ha majd Magyarországon megnyílnak az ártatlanul elítéltek börtöncellái, akkor majd dr. Ferkó a nép színe előtt felelni fog, dr. Ferkó hallgatja az emelt hangú, nyomatékosan tagoló vádaskodást, dr. Ferkó, a magyarországi koholt perek vérbírója mégis az amerikaiakat várja, azt várja, hogy a Lánchídon, nyitott tankban Eisenhower tábornok hajtson át, az amerikai köztársasági elnök az Országház előtt fékezzen le.dr. Ferkó ezt várja, ezt reméli, egyik eszével tudja, ha vágya beteljesednék, ő, dr. Ferkó megszűnik az lenni, aki, ki12
