Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Csoóri Sándor: Remete nyár, A koponya, Cigánylovak (versek)
A KOPONYA Mióta itt hányódik ez az ismeretlen koponya szobádban! már nem fél tőle a gyerek, nem csempül el a szája, a menyegzőre induló darázs is körberöpüli kíváncsian. A vendégeid esténkint kézről-kézre adják s belehamuznak pimaszul és verseket olvasnak fölötte a megvakíthatatlan hó másnapjáról, vagy fölmutatják a Holdnak, mint lidérces, farsangi máskorát. Ó, mennyi királyfi labdázgat vele vihorászva, mennyi füstfújó, farmernadrágos, fakó Hamlet, de a mellet roskasztó kérdések sehol! Az éjszakában csak fáradt ugatások visszhangja kóborol s lehúnyhatatlan autószemek ragadozó fénye az utakon. CIGÁNYLOVAK A tavasz halvány füvét ők legelték, előbb, mint a csimbókos kecskék, bizonytalan, nyűtt faluvégeken metsző cserepek közt is megkeresték. Szabadon, lustán, végzetszerűen szédelegtek isten lábrakelt illusztrációi s fejük, mint külön állat, elárvult csont-szerkezet harapta, falta be a zöldet. Arrébb mentek egy kusza faluval, s húsvét hajnalán megdögöltek. ,A kedélyeket aláhajigálod
